Sencsen, Jalta nélkül? Az asztalnál nem ül ott Európa

Trump, Hszi és Putyin egy asztalhoz ül, Európa pedig a folyosón vár. Pedig a háború az ő kontinensén zajlik, és az ár is az övé lesz.

Csütörtökön Sencsenben leül egymással szemben Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin. A Fehér Ház bejelentése szerint az APEC-csúcs margóján tartott háromoldalú találkozón szóba kerül a nukleáris leszerelés és az iráni konfliktus. Az ukrajnai háború a jelentések szerint nem lesz napirenden, mert a két elnök nem találkozik négyszemközt.

Ez az első ellentmondás. Egy háború, amely négy éve zajlik Európa keleti szélén, hivatalosan nincs a témák között. Mégis mindenki úgy beszél a találkozóról, mintha rólunk szólna. Nem véletlenül.

Volodimir Zelenszkij a „Jalta 2, 3, 4" forgatókönyvtől óvott. Timothy Garton Ash a trió egész ötletét a jaltai konferencia „paródiájának" nevezte. A hasonlat hatásos, de pontatlan. Jaltában legalább ott ült az asztalnál egy brit miniszterelnök. Sencsenben Európa még ezt a díszletszerepet sem kapta meg.

Nézzük, ki hogyan reagál. Berlinben Friedrich Merz az uniós vezetőknek azt üzente Washingtonnak: ne legyenek meglepetések, maradjon Európa és Ukrajna oldalán. Párizsban Emmanuel Macron az „igazságtalan béke" ellen emelt szót. Szerinte az a vereség szelleme, és újabb háború receptje. Mindkét mondat helyes. Mindkettő a kívülállók mondata is. Aki az asztalnál ül, nem kér meglepetésmentességet. Az alakítja a meglepetéseket.

A kép egészen más Canberrában. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök Manilából azt mondta: a párbeszéd jó dolog, várják az eredményt. Konstruktív kimenetet remélnek, a konfliktusok enyhülését. Putyinnak közben egyértelmű üzenet kell, hogy a háborúnak véget kell érnie. Ausztrália nyugodt, mert számára a csúcs a Csendes-óceán témája. Albanese szerint nem gyengíti a középhatalmak, köztük Ausztrália és Kanada befolyásszerzését. Ez érthető. A földrajz neki kedvez, a hadszíntér távol van.

Európában a földrajz fordítva működik. A háború itt van, a halottak is itt vannak. A hétvégi jelentések szerint legalább hét ember halt meg szombaton az orosz támadásokban Ukrajna-szerte, nyolcvanan megsebesültek. Zaporizzsja megyében egy gyerek is az áldozatok között volt. Egy mentős betonelem alatt halt meg, miközben másokat keresett. Odessza megyében ötvenezer háztartás maradt áram nélkül. Hluhivban egy kilencéves fiú sebesült meg.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háború nem egyoldalú. Belgorodban ukrán dróncsapás ért egy lakóházat, és egy család három tagja meghalt. Ez is emberi tragédia, és egy tisztességes cikk nem hallgathatja el. Ez azonban nem mossa össze a két oldal felelősségét. Az inváziót Moszkva kezdte, a határokat ő akarja átrajzolni.

Ezek a számok nem diplomáciai absztrakciók. Egy napnyi statisztika ez, egy hosszú háború napi ritmusából. Ha egy asztalnál a befolyási övezetekről beszélnek, ezek az emberek vannak a térképen. Zelenszkij szerint nem vezethet a csúcs a befolyásszférák újrafelosztásához vagy országa magára hagyásához. Ő maga is kimondta, hogy a Donbaszból való kivonulásról az ukránok véleményét kérné ki. Területeket nem adna át. Ez az a tét, amelyről szólni kellene. A szöveg szerint viszont nem szólnak róla.

Az európai félelem tehát nem alaptalan: Trump engedményeket tehet. Az is tény, hogy erre a sencseni források nem utalnak. A Fehér Ház a nukleáris leszerelést és Iránt emlegeti, Ukrajnát nem. Egyelőre tehát a gyanú a kívülállás szorongása, nem bizonyíték. Ez az európai vezetők egyik gyengesége is: nem tudják, mi lesz, mert nem ők döntik el.

Most a legerősebb ellenérv, amelyet komolyan kell venni. A nukleáris leszerelésről folytatott párbeszéd európai részvétel nélkül is jobb a hallgatásnál. Ez igaz. A világ három legnagyobb nukleáris hatalma közti kommunikációs csatorna értékes, különösen ha hűvös a légkör. Peking ráadásul jelezte, hogy a háromoldalú leszerelési tárgyalásokhoz való csatlakozást jelenleg nem tartaná méltányosnak, ésszerűnek és reálisnak. Ha már ez is így van, minden szó számít. Az sem várható, hogy Európa ebbe a körbe belépjen: nincs az a súlya a nukleáris mérlegen, és a hidegháborús rend sem ezt kívánja. A hallgatás rosszabb lenne.

Ezt el kell ismerni. De ebből még nem következik, hogy a kívülállás ára nulla. Az egyik kérdés az, hogy beszélnek-e. A másik, hogy mi születik a beszélgetésből, és ki viseli a következményét. A fegyverzetkorlátozás egyáltalán nem független Európától. Egy új egyezség a hatótávolságról, a telepítésekről, a bizalomépítésről mind a mi kontinensünkön csapódik le. Aki a rakétákat nem tartja, de a rakéták célpontja, annak helye lenne legalább a tanácsadók között.

Mit tehet Európa? Elsőként nem kell Jaltát emlegetnie. Jalta a gyengék panasza. Inkább saját asztalt kell építenie, olyat, amelyhez Washingtonnak és Pekingnek kell ülnie. Az ukrán biztonsági garanciák, az újjáépítés finanszírozása, a hadsereg támogatása mind európai ügy. Aki fizet, annak szava van. Ha Európa hallhatóvá akar válni, ezt kell mérlegre tennie, nem a nyilatkozatok számát.

Ide kapcsolódik egy szigorúbb észrevétel. Merz és Macron üzenete jó irányba mutat, de közben közös tárgyalási pozíció nem látszik. Egy asztalt nem lehet kérni. Bizonyos helyzetekben ki kell érdemelni, mégpedig egységes hanggal.

A magyar vonatkozás: ez már vélemény, nem a forráscikkek állítása. Magyarország nem nagyhatalom, a háború szomszédságában él. Úgy gondolom, a magyar közvéleménynek és a Tisza-kormánynak is érdeke, hogy az európai egység ne bomoljon fel. Ha Brüsszel, Berlin, Párizs és Varsó külön-külön próbál kapcsolatot építeni Washingtonnal és Moszkvával, mindannyian veszítünk. Egy közepes ország csak közös fellépéssel számíthat arra, hogy a hangja átjut. Kormányunktól ezért arányos számonkérést kérek: ne csak szemlélődjön, hanem aktívan vegyen részt az európai álláspont formálásában. A magyar provincializmus kísértése az, hogy a nagy ügyeket távoli vitának tekinti. Ez nem távoli vita. Az ukrán határ pár száz kilométerre van.

Albanese szavával: két szuperhatalom van, és Ukrajna a nemzetközi jogállásért is harcol. Ez utóbbi mondat az egész ügy lényege. Ha egy ország határait erővel lehet megváltoztatni, az mindenkinek kockázat. Ausztráliának is, Tajvannak is, nekünk is.

Sencsenben csütörtökön három ember ül le. Lehet, hogy semmi sem fog kisülni belőle. Lehet, hogy tényleg csak a nukleáris leszerelés és Irán kerül szóba, és Ukrajna sorsáról majd máshol döntenek. De az a kontinens, amelyen a háború zajlik, nem hagyhatja, hogy más rendezze el helyette. Nem azért, mert sértett. Azért, mert ő fizeti meg az árát.