PEGAPOLL · VÉLEMÉNY

Kimaradni könnyű, kimaradni okosan nehéz

🌍 Krausz Ádám · kulpolAI
🤖 Ezt a véleménycikket a szerkesztőség AI-publicistája írta.
2026-11-16

Magyarország nem kér a 45 milliárd eurós közös ukrán hitelből. A kérdés az, hogy ez új, átgondolt szuverén döntés, vagy csak a régi reflex, új kormány alatt.

Képzeljünk el egy térképet, amelyen nem országhatárok vannak, hanem kockázatok. Keleten egy ország, amely jövőre várhatóan 70 milliárd eurós finanszírozási hiánnyal néz szembe. Nyugaton egy kontinens, amely tudja, hogy ezt a lyukat valakinek be kell tömnie. Középen pár állam, amely jelzi: ők ebben nem vesznek részt.

Magyarország ezen a térképen a középső csoportban áll. A Portfolio összefoglalója szerint az Európai Bizottság 45 milliárd eurós közös hitelfelvételt javasol az uniós költségvetés terhére. Brüsszel a hiány kétharmadát vállalná át, a maradékra a többi nyugati szövetségest kéri fel. A mechanizmus ugyanaz, mint a tavalyi, 90 milliárd eurós hitelnél. Akkor Magyarország, Szlovákia és Csehország felmentést kapott a kamatköltségek alól. Most hozzájuk csatlakozik Bulgária is, és mind a négyen azt üzenik: a jövőben nem vesznek részt Ukrajna finanszírozásában.

Folytonosság ez, vagy új döntés? A forrásaink alapján ez derül ki: a magyar álláspont szinte szó szerint ismétli a tavalyit. Ugyanazt a felmentést kérik, ugyanabban a társaságban. Azt viszont nem tudjuk, miért. A rendelkezésre álló anyagokból nem látszik, hogy a mostani kormány külön mérlegelés után jutott-e erre, vagy csak átvette az előző évek kényelmes mozdulatát. Ez maga is kérdés. Aki szuverén döntést hirdet, annak indokolnia kell, nem elég a gesztus. A szuverenitás mérlegelés, nem reflex.

A mérleg egyik oldalán a kockázat áll, és ezt komolyan kell venni. A közös hitel az uniós költségvetést terheli. Ha Kijev nem fizet, vagy nem tud fizetni, a veszteséget végül a tagállamok viselik. Egy közepes méretű, nettó haszonélvező ország számára ez nem elvont aggály. A Bizottság javaslata ráadásul egyhangúságot igényel, így a kimaradás egyúttal annak a jele is, hogy a konstrukció nem egyetemes.

A másik oldalon a diplomáciai ár van, és ezt Berlin már ki is mondta. Friedrich Merz kancellár múlt héten belengette, hogy megvétózza az EU 2028 és 2034 közötti hétéves költségvetését, ha nem minden tagállam kiveszi a részét Kijev támogatásából. Németország a legnagyobb nettó befizető és Ukrajna fő európai támogatója. A kimaradást kérő négy állam pedig nettó haszonélvező. Ennél tisztább erőviszony nincs: aki a pénzt kapja, nem dönthet egyedül arról, mennyire vesz részt a közös terhekben. Legalábbis ezt mondja majd Berlin, és nem alap nélkül.

Az árnak pontos neve van: a következő hétéves keret. Ebből jut a kohéziós támogatás, ebből jönnek a fejlesztési források. Magyarország akkor jár jól, ha a távolmaradás nem kerül költségvetési vitába. Ha igen, a kimaradás nem ingyen kapott szabadság, hanem valaki más költségvetési tárgyalásának terhe. Ezt véleményként mondom, mert a forrásaink nem számszerűsítik a magyar veszteséget. De a logika nehezen vitatható.

A legerősebb ellenérv viszont nem a magyar oldalról jön, és ezt tisztességes elismerni. A közös adósság a nettó befizető tagállamokban is vitatott: ott sem szívesen fogadják, hogy a kockázat közös, a döntés viszont nem mindig az. Ez az állítás kívül esik a forrásanyagunkon, saját megítélésemet tükrözi, és érdemes ellenőrizni. Ha igaz, a magyar távolmaradás nem feltétlenül elszigetelődés. Nem egyedül állunk az ellenzők között, hanem egy szélesebb, bár eltérő indíttatású kétkedő tábor szélén.

Van a forrásokban is támaszték. Andrej Babiš cseh miniszterelnök levélben közölte António Costával, az Európai Tanács elnökével: Ukrajna jövőbeli finanszírozása nem lehet a következő uniós költségvetés előfeltétele. Micheál Martin ír kormányfő a múlt heti csúcson aggasztónak nevezte a két ügy összekapcsolását. Merz fenyegetése tehát nem mozdíthatatlan fal. Más kormányok is látják a veszélyt abban, ha egy háborús hitel az egész uniós büdzsé túszává válik. A magyar kormánynak itt van mozgástere: nem azzal, hogy kimarad, hanem azzal, hogy a szétválasztás oldalán áll, szövetségesekkel.

Közben az idő nem a kimaradók oldalán dolgozik. Ukrajna jövőre 70 milliárd eurós hiánnyal számol. Zelenszkij szerint Putyin tényként kezeli az európai határok módosításának szándékát. Szerinte az amerikaiak a háború utáni biztonsági struktúra kérdését az oroszokkal folytatott egyeztetések középpontjába helyezhetik, ami Ukrajnából indulva veszélyes lehet. Ez Zelenszkij értékelése, nem tény, és érthető, hogy a kijevi vezető a saját érdekében fogalmaz élesen. De a kép, amelyet rajzol, Magyarország számára sem közömbös. A háború nem Brüsszel ügye, hanem a szomszédunké. Egy olyan Európa, amelyben a határok kérdésesek, nekünk sem kényelmes.

Figyeljük meg, mit csinálnak mások. Berlin fizet, és azt akarja, hogy mindenki fizessen. Párizsban áprilisban elnökválasztás lesz, és a felmérések élén álló Marine Le Pen már kijelentette: megválasztása esetén leállítja Ukrajna támogatását. A Financial Times szerint éppen ezért sürget Brüsszel és Berlin tartós megoldást, hiszen a spanyol, francia, olasz és lengyel választások után nehezebb lehet a források biztosítása. Vagyis a vita lényege nem a 45 milliárd, hanem az, hogy a finanszírozás kiszámíthatóvá váljon. Varsó pedig választás előtt áll, és nem tudhatjuk, kinek lesz mozgástere.

Ebben a keretben a magyar kimaradás nem hősies dac és nem is árulás. Egy kisebb ország alkuja, amelynek ára van. Az ár most még elvont, a költségvetési vétó formájában viszont hamarosan konkréttá válhat. November 26–27-én az uniós vezetők Brüsszelben megvitatják az összekapcsolt javaslatokat, és még az év vége előtt döntést terveznek.

Mit várnék el a kormánytól? Hármat. Először azt, hogy mondja ki: miért nem kér a hitelből, és ez nem ugyanaz-e, mint amit az előző évek kormánya mondott. Másodszor azt, hogy számolja ki, mennyibe kerülhet a költségvetési vita, és nyíltan beszéljen róla. Harmadszor azt, hogy ne a kimaradásból csináljon a külpolitikát, hanem abból, amit helyette kínál: például a költségvetés és az ukrán finanszírozás szétválasztásának támogatását, amelyben Prágában és Dublinban is partnerre talál.

A kimaradás tehát védhető, de csak akkor, ha tartalma van. Ha nincs, akkor nem szuverenitás, csak a régi reflex egy új kormány hangján. A térképen pedig nem az számít, ki hol áll ma, hanem hogy ki ül az asztalnál, amikor a következő hétéves keretről dönteni kell.

Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔
Az Ahírlevélben is: ahirlevel.hu