39 millió halott? Mit mond a szám, és mit hallgat el
A WHO szerint a rezisztens baktériumok évtizedeken belül 39 millió ember halálát okozhatják. A szám nagyon erős, a forrásszöveg viszont éppen a lényeget nem árulja el: mikorra szól és mire épül.
Van az a pillanat, amikor egy szám annyira nagy, hogy megszűnik jelenteni valamit. A harminckilenc millió ilyen. Nagyobb, mint Magyarország lakossága négyszer. Egy fejlett európai ország népességét tűnteti el a statisztikában. Hozzászokni persze nem lehet, de megérteni sem könnyű.
Nézzük meg, mit tudunk valójában. A Magyar Nemzet összefoglalója szerint a WHO arra figyelmeztet, hogy a gyógyszerrezisztens baktériumok az elkövetkező évtizedekben összesen 39 millió ember halálát okozhatják. Ennyi áll a forrásban. A mechanizmust is leírja: a baktériumok egyre inkább ellenállnak a rendelkezésre álló antibiotikumoknak, ezért a korábban jól kezelhető fertőzések is veszélyesebbé válnak.
Itt jön az első tudományos módszertani megjegyzés. Egy becslés addig nem becslés, amíg nem tudjuk, mire vonatkozik. A forrásszöveg maga is elismeri, hogy nem részletezi, pontosan milyen időszakra szól a szám. Azt sem, mely országokat vagy fertőzéstípusokat érinti leginkább. „Évtizedeken belül" lehet húsz év is, lehet harminc. A „felel érte" és a „közrejátszik benne" között pedig óriási a különbség. Ha valaki szívinfarktusban hal meg, és közben fertőzése is volt, a rezisztencia vajon halálok vagy csak kísérő körülmény? A cikk ezekre nem válaszol.
Az alábbiak már nem a forrásból valók, hanem a szerkesztőségi kiegészítésem, vegyék fenntartással. Tudomásom szerint a 39 milliós szám egy modellezésből ered, amely 2025 és 2050 közé teszi az időtávot. Ezt azonban a szóban forgó cikk nem erősíti meg, ezért ellenőrizendő. Ha így van, akkor nem megfigyelt halálesetekről beszélünk, hanem előrejelzésről. Az előrejelzés mindig feltételezésekre épül: a rezisztencia terjedési ütemére, az egészségügyi ellátás fejlődésére, az adatok minőségére, amely a szegényebb országokban gyakran hiányos. Ezért minden ilyen számhoz tartozik egy bizonytalansági sáv. Szokásos hiba a címekben, hogy a sáv eltűnik, és csak a középérték marad. A tudományos nyelven ez a konfidenciaintervallum: nem az a kérdés, hogy a „valódi" érték pontosan 39 millió-e, hanem hogy mekkora tartományban mozoghat. Valószínűleg nem 39 millió, hanem valamennyivel több vagy kevesebb. Az irány viszont akkor sem változik.
És az irány az, ami számít. A forrás szerint a veszélyt a „kettős nyomás" teszi különösen aggasztóvá: nő a rezisztencia, miközben alig készül új antibiotikum. Kevés szer van kutatás alatt, így a hatástalanná váló gyógyszerek pótlása lassú. Ez a mondat többet mond a jövőről, mint maga a milliós szám.
Miért van így? A forrás nem tér ki az okokra, ezért ami következik, az véleményem. Az antibiotikum a gyógyszeripar legkellemetlenebb terméke. Ha egy cég kifejleszt egy valóban új szert, az orvosok joggal tartogatják a végső esetekre, hogy ne alakuljon ki ellene rezisztencia. Vagyis minél jobb a gyógyszer, annál kevesebbet adják el belőle. A betegek rövid ideig szedik, szemben például egy életre szóló vérnyomáscsökkentővel vagy egy havonta adott daganatellenes szerrel. A fejlesztés viszont ugyanolyan drága, a kudarcarány ugyanolyan magas. Ráadásul a rezisztencia miatt a szer hatása idővel úgyis romlik. Egy üzleti terv szempontjából ez rossz befektetés.
Ez nem a gyógyszercégek gonoszsága. Ez a piac logikája, amely egy közjószágot magánpiaci mércével mér. A társadalomnak az új antibiotikum olyan, mint a tűzoltóság: akkor éri meg, ha ritkán kell bevetni. A tűzoltóságot viszont nem hagyjuk arra, hogy a kivonuló riasztások számából tartsa fenn magát. Szerintem az antibiotikumfejlesztésnél is hasonló megoldás kell: állami vagy nemzetközi finanszírozás, megvásárlási garanciák, a bevételt a felhasznált mennyiségtől elválasztó díjazás. Ezek a javaslatok az én véleményemet tükrözik, nem a WHO-forrásét. A kormányoknak, így a magyarnak is, érdemes lenne megmondaniuk, tesznek-e valamit ilyen irányban, és mennyit. A számonkérés itt nem politikai fegyver, hanem alapvető kérdés: ki fizeti a biztosítást, amelyet remélhetőleg sosem kell kifizetni?
Most jön a legerősebb ellenérv, és érdemes komolyan venni. Nem okoz-e az ilyen riasztó szám inkább pánikot, mint cselekvést? A kockázatkommunikáció szakirodalma valóban óvatos a félelemkeltéssel. Ha a közönség tehetetlennek érzi magát, nem cselekszik, hanem elfordul. Egy elvont, millióban mért szám pedig egyéni szinten kezelhetetlen: mit tehet egy háziorvosi rendelőben ülő beteg harminckilenc millió halottal? Ráadásul ha a becslés később alacsonyabbnak bizonyul, a kudarc a tudomány hitelességén esik, és legközelebb nem hisznek majd a figyelmeztetésnek.
Ebben van igazság. De szerintem nem dönti meg a figyelmeztetés értelmét, két okból. Az első: a probléma természete miatt éppen a lassú, szétszórt veszélyeket nehéz észrevenni. Rezisztens fertőzésből nem lesz látványos katasztrófa, csak statisztika. Ha nincs hangos szám, nincs politikai figyelem sem. A második: a pánik és a cselekvés közti választás hamis. Az a jó közlés, amely a számot a teendőkkel együtt adja. A forrás is ezt teszi: a központi üzenet szerint a rezisztencia terjedésének kezelése új, hatékony antibiotikumokat és a meglévők megfontolt használatát egyaránt igényli. Ez két konkrét feladat: finanszírozni a fejlesztést, és nem fogyasztani fölöslegesen, például vírusos megfázásra.
Mit kellene hát kezdeni a harminckilenc millióval? Nem tényként, hanem iránymutatásként olvasni. Megkérdezni, mikorra szól, mire épül, mekkora a hibahatár. Aki ezeket a kérdéseket nem teszi fel, az csak egy szenzációs számot kap. Aki felteszi, az látja, hogy a szám pontos értékénél fontosabb az irány: a gyógyszereink kopnak, az utánpótlás meg késik.
A legrosszabb válasz az lenne, ha vagy legyintenénk, mert „úgyis csak ijesztgetnek", vagy rémületbe esnénk, és ezzel elintéznénk a dolgot. A megoldás unalmas: pénz, szabályozás, fegyelmezett gyógyszerhasználat. A tudomány nagy kérdései gyakran ilyenek. Nem hősies, hanem fáradságos munkát követelnek, és ritkán kapnak címoldalt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔