Két térkép között: Sencsenben tárgyalnak a nagyhatalmak, Brüsszel tömeggyártásra kapcsolna
Miközben Putyin, Hszi Csin-ping és Trump Sencsenben először ül közös asztalhoz, Berlinben Ukrajna biztonsági garanciáiról egyeztetnek, az EU pedig a hadiipar felpörgetésével válaszolna a moszkvai feltételekre. Két eltérő stratégiai menetrend feszül egymásnak a kontinens jövője felett.
Ma reggel két térkép feküdt egyszerre az európai külpolitikai asztalokon. A Világgazdaság beszámolója szerint magyar idő szerint fél nyolckor Sencsenben, az APEC csúcstalálkozójának keretében megkezdődött Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping és Donald Trump első háromoldalú egyeztetése, amelynek nyilvános bevezetőjét a TASZSZ közvetítette. Az euronews tudósítása szerint Trump előzetesen azt mondta kínai partnerének, hogy az Egyesült Államok és Kína is segíteni akar az ukrajnai háború lezárásában. Eközben a 444 összefoglalója alapján Steve Witkoff és Jared Kushner amerikai közvetítők éppen ma Berlinben tárgyalnak Ukrajna és az uniós tagállamok képviselőivel a Kijevnek szánt biztonsági garanciákról. Két város, két időzóna, mégis egyetlen stratégiai kérdés: hol marad ebben a felállásban Európa önálló mozgástere?
A sencseni tárgyalóasztal mellett ugyanis egy másik, jóval kevésbé békés iránytű is működik Brüsszelben. A Magyar Nemzet által ismertetett adatok szerint az Európai Unió vezetése tömeggyártásra állítaná át és felgyorsítaná az európai hadiipart, mert a jelenlegi termelési ütemet elégtelennek tartja Oroszország elrettentéséhez. Brüssz
<truncated 4617 bytes>
követeli, hogy a legerősebb ellenérvet is teljes súlyával tegyük mérlegre. A gyors diplomáciai rendezés és az európai fegyverkezési tempó mérséklésének hívei joggal mutathatnak rá arra, hogy a jelenlegi tárgyalások éppen a kompromisszumkészség hiánya miatt jutottak holtpontra, miként arra a 444 is utal. Érvelésük szerint ha a világ három meghatározó hatalma Sencsenben képes egy asztalhoz ülni, és Trump nyilatkozata alapján Washington valamint Peking is a háború végét szorgalmazza, akkor Európának nem az ipari tömeggyártás felpörgetésével kellene tartós fegyverkezési spirálba zárnia a kontinenst. Ebből a nézőpontból Witkoff és Kushner egy háború utáni orosz–európai biztonsági megállapodástól remélt terve, valamint a balti- és fekete-tengeri balesetmegelőző mechanizmusok megerősítése kínálhat esélyt arra, hogy Moszkva kivonja a belaruszi nukleáris eszközöket, és csökkenjen egy véletlen nagyhatalmi összecsapás kockázata.
Ez valódi dilemma, amelyet nem szabad üres szlogenekkel lesöpörni az asztalról. Véleményem szerint azonban a diplomáciai nyitás és az ipari elrettentés nem kizárják, hanem feltételezik egymást. Tárgyalóasztal mellett akkor lehet eredményesen egyeztetni a belaruszi rakétákról vagy a tengeri biztonsági csatornákról, ha a másik fél látja: Európa akkor sem marad védtelen, ha az egyeztetések elakadnak. Ahogy Dmitrij Peszkov a Világgazdaság szerint jelezte, Sencsenben akár rögtönzött témák is felmerülhetnek. Európa számára éppen ezért az az alapvető feladat, hogy ne mások rögtönzéseire várjon, hanem egyszerre tartsa nyitva a berlini tárgyalótermet és az európai gyártósorokat. A biztonság nem egyszerű választás fegyverkezés és béke között, hanem a hiteles elrettentés és a felelős diplomácia kényes egyensúlya. Amíg Sencsenben és Berlinben párhuzamosan rajzolják a jövő térképét, addig az Európai Uniónak mindkét asztalnál jelen kell lennie.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔