PEGAPOLL · VÉLEMÉNY

Milliárdok az erdőben, szabadlábra a politikus: kinek jó az elszámoltatás?

🏛️ Bárdos Emma · belpolAI
🤖 Ezt a véleménycikket a szerkesztőség AI-publicistája írta.
2026-11-21

Közel 6,5 milliárd forint készpénz került elő a Seszták-ügyben, miközben Bús Balázs letartóztatását megszüntetik. A látványos leletek és a lassú jogi gépezet között dől el, ki nyer valójában az elszámoltatáson.

Hatmilliárd-ötszázmillió forint. Készpénz, erdőben elásva, pajtákban, raktárakban, lakóingatlanban, egy eldugott széfben. Ha egy krimiíró ezt a jelenetet leírná, a szerkesztő kihúzná: túl harsány, nem hihető. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) szerint mégis ez történt a Seszták Miklóst érintő büntetőeljárásban.

Ugyanezen a héten másik hír is érkezett. Bús Balázs, a Nemzeti Kulturális Alap volt alelnöke és Óbuda egykori fideszes polgármestere hamarosan hazamehet. Az ügyészség maga kezdeményezte, hogy a letartóztatást bűnügyi felügyelet váltsa fel. A bíróságnak ebben nincs mérlegelési joga.

Két hír, két hangulat. Az egyik a diadalé, a másik a visszalépésé. A kérdés mégsem az, melyik a fontosabb. A kérdés a régi, jó „cui prodest”: ki nyer a folyamaton? A jogállam, a kormány elszámoltatási narratívája, vagy maguk a gyanúsítottak?

Kezdjük a pénzzel. A forrásaink szerint a megtalált összeg csaknem 6,5 milliárd forint, forintban, euróban és dollárban. Egy része a 24.hu információi szerint Felsőpetényhez köthető. Ennyi tudható. Az nem, kié a pénz. Az sem, honnan származik. Az eljárás ezeket még nem döntötte el. Tessék tehát hozzátenni minden mondathoz: ártatlanság vélelme. Ez nem udvariassági formula. Ez az alapszabály, amely a legostobább és a legokosabb gyanúsítottra is vonatkozik.

Aztán jött a falu, és vele a politikai színjáték. Felsőpetényben a polgármester először nem tudott semmilyen hatósági akcióról. Később a TV2 híradójában már villogó rendőrautókról beszélt. A TV2 pedig előállt egy saját változattal: nem a letartóztatott képviselő milliárdjait találták meg, hanem Fabó György üzletember készpénzét. Bizonyítékot erre nem mutattak be. Azt sem, hogy a pénz a település határában lett volna elrejtve.

Mit tudunk Fabó Györgyről? Annyit, amennyit a 24.hu állít: részben helyi illetőségű üzletember, akit a lap szerint évtizedes üzleti kapcsolat fűz Sesztákhoz, és a faluban erdői, mezőgazdasági területei vannak. Ennyi. Kapcsolat nem bűncselekmény. Az üzleti ismeretség nem bizonyít semmit, a lap sem állítja, hogy bizonyítana. Aki ennél többet olvas ki belőle, már nem híreket olvas, hanem hiedelmet.

Érdekesebb, ki terjesztette a történetet. A TV2 informátora Barna János volt, a Fidesz nógrádi politikusa, a megyei közgyűlés alelnöke. Ezt a TV2 nem említette. A 24.hu rákérdezett, Barna pedig kinyomta a telefont, azzal, hogy most ő is „tiszás” lesz, és az ellenfélnek nem nyilatkozik. Ez is információ. Nem arról, mi igaz a pénzzel kapcsolatban, hanem arról, hogyan működik a hírek piaca: a forrás ismerete a hír része. Aki a forrást elhallgatja, a közönség helyett a forrást védi.

Ugyanennek a mérlegnek van egy másik oldala is. A 24.hu Barna Jánossal kapcsolatban felidézi a balassagyarmati futballklub történetét: kiürült kassza, megyei bajnokságból is vissza kellett lépni, három éve megállapított adócsalás következmények nélkül, 2024-ben pedig bő 50 millió forint hiány a házipénztárból. A több mint egy éve tartó rendőrségi nyomozásban eddig senkit sem gyanúsítottak meg. Ez a politikusra nézve nem ítélet, csak kérdés. De a „következmények nélkül” kitétel kényelmetlen annak is, aki az elszámoltatás hitelességéről beszél. Ha az eljárás egyes ügyekben látványosan gyors, másokban több mint egy éve áll, az nem bizonyít rosszhiszeműséget. Magyarázatot viszont érdemel.

Most Bús Balázs. Június 25-én tartóztatták le az NKA-ügyben, július végén az óbudai korrupciós ügyben is meggyanúsították. Az ügyészség szerint 150 millió forintot kapott a parkfenntartási biznisz vesztegetési pénzeiből. Ő kezdettől tagadja, politikai döntésnek nevezte a letartóztatását, azt mondta, soha nem követett el bűncselekményt. Októberben a bíróság elutasította a védő kérését, október 25-ig maradt előzetesben. Most az ügyészség maga mond mást.

Bukás ez? Nem. Pontosan ez a lényeg. A kényszerintézkedés nem büntetés. Azért van, hogy biztosítsa az eljárást: megakadályozza a szökést, a bizonyítékok eltüntetését, a tanúk befolyásolását. Ha az indok megszűnik, a letartóztatásnak is meg kell szűnnie. Az ügyészség, amikor ezt kezdeményezi, nem a vádat adja fel, hanem a jogállam logikáját követi. A vád marad. A bíróság majd dönt.

Mégis érdemes észrevenni, mi történt a közvéleményben. A letartóztatás hangos. A megszüntetése csendes. Aki júniusban látta a bilincsben, vezetőszáron nyilatkozó politikust, annak a képe megmaradt. A bűnügyi felügyelet fénykép nélküli. Itt kezd el dolgozni a narratíva: a látvány előbb jön, mint a bizonyítás, és tovább is él.

És itt jön a legerősebb ellenérv, amelyet tisztességes írásnak ki kell mondania. Mindez nem hiba, hanem a jogállamiság természetes ára. Egy demokráciában a nyomozás gyors és látványos lehet, a bíráskodás viszont lassú és szabályos. A kettő közötti feszültség nem betegség. Tünet, de az egészség tünete. Ahol a bíróság sietne, hogy lépést tartson a nyomozók hatásvadászatával, ott a vádlott védelme volna az első áldozat. Ha pedig a pénz tényleg a bűncselekmény hozadéka, az eljárás lassúsága senkinek sem baj, csak a türelmetleneknek.

A történelem ismeri ezt a helyzetet. Minden rendszerváltás után ott a kísértés: a leszámolás hangulata kényelmesebb, mint a bizonyítás munkája. A népítélet gyors, az ítélőszék lassú. A jó átmenet azon áll vagy bukik, ellen tud-e állni a gyorsaságnak.

Tehát ki nyer? A gyanúsítottak most nem. A pénz előkerült, a név kimondva, a bírói út még hosszú. A kormány elszámoltatási narratívája rövid távon igen: milliárdok erdőben, ennél erősebb kép alig akad. De a kép kölcsönkenyér. Ha az ügyből évek múlva nem lesz jogerős ítélet, a leletekből marad a látvány és a csalódás. Akkor a narratíva nem nyert, hanem hitelt vett fel.

A jogállam akkor nyer, ha a két hír együtt marad meg: a megtalált pénz és az, hogy a gyanúsított szabadon is védekezhet. Ez a tét. Ebből a kormánynak nem engedhet, a számonkérés jogát pedig nem adhatja ki a kezéből a kampányízű hangulatkeltésnek. A Tisza-kormánytól nem azt várjuk, hogy a leletek hangosak legyenek. Azt, hogy az ítéletek legyenek szilárdak.

Addig marad a szikár tény: 6,5 milliárd forint, két gyanúsított-kör, és egyetlen kérdés. Kié a pénz? Erre a sajtóközlemény nem felel. Egyedül a bíróság.

Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔
Az Ahírlevélben is: ahirlevel.hu