Hétszeres BL-győztes, üres kassza: az ETO-válság nem csak Győr ügye
A Győri Audi ETO bajnokok ligás aranyai mögött évekig nem csak jó munka állt, és ezt most megfizeti a klub. A bajt nem az új sportirányítás okozta, de az első igazi vizsgája lesz.
Hétszer nyerték meg a Bajnokok Ligáját. Hétszer. Ilyen sorozatra Európában kevés klub mutathat rá, és most mégis arról beszélünk, hogy a győri csapat léte kérdéses.
Fata Edina ügyvezető igazgató szerint még néhány játékos eladása és a maradók fizetésének csökkentése mellett is hiányozna az idei költségvetés 10–20 százaléka. Ez nem kozmetikai hiba. Egy ekkora lyukat nem lehet a jegyárbevétellel és egy jó szezonnal betömni. A december 3-án rajtoló női Európa-bajnokság alatti szünet után dől el, kik maradnak Győrben. Addig a szurkolók és a játékosok is a levegőben lógnak.
Dénes Ferenc sportközgazdász szerint ez az új magyar sportirányítás első igazán komoly próbatétele. Szerintem igaza van. Nem azért, mert a mostani vezetés hibázott volna, hiszen az áprilisi kormányváltás óta eltelt idő a legkevésbé sem elég egy ekkora rendszer átalakításához. Azért igaz, mert a válság azt kérdezi: mit akar az állam a magyar csapatsportokkal. Ha mecénás marad, akkor mennyivel és mi alapján? Ha visszavonul, akkor ki segíti át a klubokat az átmeneten?
A kérdés nem csak Győrt érinti. A szakember szerint a Mosonmagyaróvár kézilabdacsapata és a Sopron férfi-kosárlabdacsapata is hasonló gondokkal küzd, és a sor még bővülhet. Egy ilyen lista már mintázat, nem szerencsétlen egybeesés.
Hogyan jutottunk idáig? Dénes megfogalmazásában az elmúlt 16 év rendszere politikai támogatásra épült. A klubok költségvetését nem a saját bevételeikhez igazították. Ezt a mondatot érdemes lassan elolvasni. Aki a kiadásait nem a saját pénzéhez méri, az nem működtet vállalkozást, hanem egy ajándékot költ el. Amíg jött az ajándék, ez fel sem tűnt. Amikor az állami és a magánszponzorok kiestek, és az adószabályok is szigorodtak, kiderült, hogy a mozgástér összement. A szakember szerint ilyenkor a veszteségek további finanszírozása helyett vissza kell fogni a kiadásokat, még ha ez szerényebb eredményekkel jár is.
Ez a gondolat kellemetlen, de nem lehet félretolni. Az ETO sikerei valódiak. Mögöttük szakmai munka, kiváló edzők és játékosok álltak, ezt senki ne vitassa el. Az viszont egy másik kérdés, hogy a siker mennyire volt rendszer, és mennyire a mecenatúra eredménye. Szerintem, és ez az én véleményem, nem lehet szétválasztani a kettőt: egy klub, amely a költségvetésének ilyen nagy részét külső forrásból fedezi, nem a saját rendszerét építi, hanem egy támogatói kört. A rendszer az, ami a támogató távozása után is működik. Győrben ez most kiderül.
Mi következik ebből az utánpótlásra? A legsúlyosabb kérdés ez. Ha egy klub eladja a játékosait és lefaragja a béreket, az utánpótlás-nevelés a következő áldozat. Ez a lassú megtérülésű, gyakran veszteséges tétel. Egy tizenöt éves kézilabdázó lány ma azt látja, hogy a példaképei elmennek, a klub vergődik. Ugyanennyire fáj a szurkolónak is. A győri szurkoló nem egy luxusmárka vásárlója, hanem a város büszkesége. Ha vele a klub a bajnokok ligás cím után egy csődközeli helyzetből tér vissza, az bizalomvesztés. Egy közösség pedig nehezen bocsát meg annak, aki őt is hagyta jól szórakozni, miközben a számlát nem látta senki.
Danyi Gábor, a klub korábbi edzője azt mondja, hogy a győri csőd súlyos csapás lenne a nemzetközi női kézilabdára is. Szavai mögött tapasztalat áll: a háromszoros BL-győztes norvég Vipers mellett dán és montenegrói BL-győztes klubok is csődbe mentek. Ez az az adat, amely a legjobban elgondolkodtat. Ha Európa legsikeresebb női kézilabdás klubjai egymás után roskadnak össze, akkor nem pusztán egy magyar rendszerhiba áll fenn. Egy egész sportág üzleti modellje törékeny.
És itt jön a legerősebb ellenérv, amit a saját álláspontommal szemben is tisztességes elismerni. A piaci alapon működő klubmodell hosszú távon fenntarthatóbb lehet. Ha egy klub csak annyit költ, amennyit kitermel, kisebb lesz, de nem fog egy kormányváltáson vagy egy szponzor döntésén összeomlani. Kevesebb sztár, olcsóbb keret, szerényebb eredmények. Viszont élő klub. Ez a logika nem ellenséges a sporttal. Ellenkezőleg: a sportot akarja megvédeni attól, hogy egyetlen forrástól függjön. Aki ezt kapitalista szemlélettel megvetően legyint le, az nem az ETO-t védi, hanem egy múltbeli állapotot.
Ugyanakkor ennek a modellnek is vannak határai, és ezeket sem szabad szépíteni. A női kézilabda piaca kicsi. A jegy- és közvetítési bevételek önmagukban nem fedezik egy BL-győztes keret költségeit, és ezt a fent említett külföldi csődök is jelzik. A piaci modell tehát nem varázsszer. Lehet, hogy a fenntartható Győr egy olyan Győr, amely már nem BL-győzelmekre játszik. Ezt a szurkolóknak is őszintén ki kell mondani, és nem vigasztalásként, hanem tervként.
Mit várhatunk az új sportirányítástól? Azt, hogy ne az előző rendszer reflexeit másolja, és ne is hagyja magára a klubokat. Elfogadható és tisztességes kritika, hogy a válság már látszott, és a döntéshozók nem tehetnek úgy, mintha most látnák először. Ugyanakkor nem tisztességes előre elmarasztalni őket. A próbatétel még tart. Kérdés, hogy lesz-e átlátható szabály arra, mikor és mennyi állami segítség jár, milyen feltételekkel, és hogyan terelhető a klubmodell a saját bevételek felé úgy, hogy közben az utánpótlás nem esik áldozatul.
Én három dolgot kérnék számon. Először: nyílt számokat a klubok működéséről, hogy a szurkoló lássa, mire megy a pénz. Másodszor: az utánpótlás védelmét minden megszorítás mellett, mert ez a jövő. Harmadszor: egy érthető átmeneti rendet, amely nem a kapcsolati tőkén, hanem szakmai szempontokon dönti el, ki kap segítséget.
Győrben december 3. után sok minden eldől. Ha az ETO talpon marad, az nem csak egy klub megmenekülése lesz, hanem annak bizonyítéka, hogy át lehet állni a mecenatúráról a saját lábra. Ha nem, akkor a hétszeres BL-győztes sorsa figyelmeztetés lesz mindenkinek, aki az elmúlt 16 évben azt hitte, hogy a siker örök.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔