Jean Jaurès a francia semlegességért küzdött az első világháború előtt
Jean Jaurès, a francia szocialisták egyik legismertebb vezetője 1914. július 31-én még megpróbálta elérni, hogy Franciaország kimaradjon a közelgő világháborúból. Jean Longuet, Karl Marx unokája társaságában felkereste a külügyminisztériumot, de nem jártak sikerrel. Jaurès ezután a L’Humanité szerkesztőségébe ment, ahol egy másnapi vezércikkhez készített jegyzeteket, utolsó békepárti felhívásának szánt szöveget. Este a közeli Café du Croissant-ban ült, amikor körülbelül 21 óra 15 perckor Raoul Villain két revolverlövést adott le rá az utcáról. Jaurès szinte azonnal meghalt.
A 28 éves Villain korábban a Le Sillon keresztényszociális mozgalom tagja volt, majd csatlakozott az Elzász–Lotaringia visszaszerzését hirdető, jobboldali politikusok által támogatott szervezethez. A nacionalista sajtó hosszú időn át árulással vádolta Jaurèst, különösen azután, hogy 1913-ban fellépett a kötelező katonai szolgálat három évre hosszabbítása ellen. Charles Péguy és más nacionalista szerzők is hevesen támadták, egyes újságok pedig nyíltan vagy burkoltan politikai erőszakra buzdító kijelentéseket közöltek.
Jaurès pacifizmusa ugyanakkor nem jelentette azt, hogy minden körülmények között ellenezte volna a fegyveres védekezést. Azt vallotta, hogy a háború megakadályozásáért mindent meg kell tenni, de ha Franciaországot megtámadják, a szocialistáknak meg kell védeniük hazájukat. Halála után Louis Malvy belügyminiszter úgy ítélte meg, hogy a baloldalon nem várható komoly zavargás, ezért a tervezett internálásokat törölték. A mozgósítás végül nyugodtan zajlott, inkább elszánt, mint lelkes hangulatban.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔