Keményvonalas fordulatot hozott Kínában az 1956-os magyar forradalom
Az 1956-os magyar forradalom nemcsak Moszkva, London és Washington figyelmét keltette fel: Peking is aktívan követte, majd a fejlemények értelmezésével és diplomáciai nyomásgyakorlással maga is hatott az eseményekre. Amikor október 23-án kitört a forradalom, Liu Shaoqi és a fiatal Teng Hsziao-ping Moszkvában tárgyalt a lengyel válságról. A budapesti hírek a megszakadt távközlési kapcsolatok miatt csak október 26-án jutottak el a kínai külügyminisztériumba, a pekingi utasítás pedig november 2-án érkezett meg.
Kína kezdetben a szovjet katonai beavatkozás elkerülését, illetve a csapatok kivonását támogatta. Mao Ce-tung szerint érdemes lett volna kivárni, amíg a forradalom „reakciós” szereplői egyértelműbben lelepleződnek. A kínai álláspont azonban rövid időn belül gyökeresen megváltozott. Liu Shaoqi és Teng Hsziao-ping moszkvai jelentése alapján Mao és a Kínai Kommunista Párt vezetése úgy látta, hogy Magyarországot reakciós erők vehetik át, ezért a kínai delegációt a beavatkozás sürgetésére utasították. Október 31-én, a delegáció távozása előtt a szovjet vezetők közölték velük, hogy a hadsereg beavatkozik Magyarországon.
Kína szerepe ezzel nem ért véget. Csou En-laj 1957 januárjában Moszkvát és Varsót érintő diplomáciai körútja után Budapestre érkezett, és Kádár Jánossal tárgyalt. Az út a szocialista tábor egységének helyreállítását és Peking nemzetközi szerepének erősítését szolgálta. A magyar válság tapasztalatai Kínában is keményvonalas fordulathoz, majd rendszerkritikusok elleni politikai kampányokhoz járultak hozzá.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔