Egy 15 éves lány levele őrzi az 1956-os forradalom első napjainak emlékét
Az 1956-os forradalom első napjait egy akkor 15 éves budapesti diáklány, Patke Judit édesanyjának írt levele őrizte meg. A levelet 1956. október 25-én, két nappal a forradalom kitörése után vetette papírra. Valószínűleg soha nem adták postára: a családnak fogyóban volt a pénze, mire pedig feladhatták volna, az édesanya hazatért az üdülésből. A dokumentum így nemcsak a történelmi eseményekről, hanem a hétköznapok bizonytalanságáról is személyes képet ad.
Patke Judit iskolatársaival előbb a Bem-szoborhoz vonult. Az egyetemisták és középiskolások gyülekezését a Disz szervezte, a menet közben pedig egyre több ember csatlakozott hozzájuk. Jelszavakat skandáltak Nagy Imréről, Rákosiról, a Sztálin-szoborról, az orosz nyelv oktatásáról és arról, hogy minden ország katonája térjen haza. A Bem téren a katonákat tapssal fogadták, az ablakokban pedig megjelentek a kivágott címerű zászlók.
A tömeg később a Parlament elé sodorta őket, ahol a lány már felnőttek között, kaotikusabb jeleneteket látott. A közlekedés leállt, ezért társaival gyalog indultak haza; négy és fél órányi menetelés után, este hétre érkezett meg. Éjszaka folyamatos lövöldözést hallott, másnap reggel pedig ködben, motoros katonák és Ávósok között próbált tájékozódni. Az utcákon felszedett kövekből és sínekből barikádok épültek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔