Földi mikroba élte túl az Enceladus óceánját utánzó laboratóriumi környezetet
Nemzetközi kutatócsoportnak sikerült olyan körülmények között szaporítania egy földi mikroorganizmust, amelyek a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának felszín alatti óceánját utánozták. A Science Advances folyóiratban közölt eredmények szerint az oxigénben szegény, erősen lúgos és sós környezet önmagában nem zárja ki a mikrobiális élet lehetőségét. A kutatók ezért Enceladust a Naprendszer egyik legígéretesebb, élet nyomai után kutatható égitestének tartják.
A hold felszínét átlagosan mintegy 19–26 kilométer vastag jégkéreg borítja, alatta azonban globális folyékony vízóceán húzódik. Ezt a Szaturnusz gravitációs hatásai és a hold kőzetes belsejében zajló folyamatok tarthatják fenn, annak ellenére, hogy a felszínre kevés napfény jut. A víz jelenléte ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy az óceán életre alkalmas: a várakozások szerint rendkívül lúgos, kevés szabad oxigént tartalmaz, és szokatlan kémiai viszonyokat teremt.
A laboratóriumi kísérletben a Methanothermococcus okinawensis nevű, mélytengeri hidrotermális környezetből származó mikroorganizmust vizsgálták. Ez a metanogén mikroba hidrogén és szén-dioxid felhasználásával termel metánt. A pH 10-es vagy 11-es hagyományos táptalajokon nehezen növekedett, az Enceladus víz–kőzet kölcsönhatásait utánzó rendszerben viszont a reakciók hidrogént termeltek, ami segítette a szaporodását. Az eredmény arra utal, hogy a hold kémiai környezete a vártnál több lehetőséget kínálhat az egyszerű életformák fennmaradására.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔