A kevés barát 60 év felett nem feltétlenül jelent elszigeteltséget
A hatvanadik életévükhöz közeledő embereknél a kevés közeli barát önmagában nem bizonyítja, hogy elszigetelten élnek vagy nehezen teremtenek kapcsolatot. A társas kapcsolatok és a magányérzet összefüggéseit vizsgáló elemzések szerint az élethelyzetet csak a körülményekkel együtt lehet értelmezni. Lehet, hogy valaki éveken át mások érzelmi támasza volt: meghallgatta családtagjait, segítette barátait, és rendszeresen a saját szükségleteit háttérbe szorította.
Az egyedüllét sem feltétlenül jelent szenvedést. Vannak, akiket a felszínes társas érintkezés inkább kimerít, ezért a kevesebb, de tartalmasabb kapcsolatot részesítik előnyben. Ugyanakkor a barátság különösen fontos támasz lehet betegség, válás, nyugdíjba vonulás vagy gyász idején, és segíthet a megterhelő élethelyzetek feldolgozásában is.
A The Journals of Gerontology: Series B tanulmánya 223, demenciával élő embert gondozó személyt vizsgált, akiknek átlagéletkora körülbelül 61 év volt. Az eredmények szerint a több közeli baráttal rendelkező gondozók általában kevésbé érezték magukat magányosnak, a kapcsolattartás pedig különösen nagy gondozási teher mellett járt együtt alacsonyabb magányérzettel. A tartós stressz és időhiány azonban megnehezítheti a barátságok fenntartását. Egy másik kutatás arra jutott, hogy idősebb korban a kapcsolat érzelmi minősége fontosabb lehet a tökéletes kölcsönösségnél: néha az jelent valódi segítséget, ha valakinek végre nem kell mindig másokat támogatnia.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔