Kutatás tárta fel az ókori Athén kétszáz hadihajójának gyártási hátterét
Egy Alaa Jabbar Jani vezette kutatás azt vizsgálta, milyen technológiai, gazdasági és szervezési háttér tette lehetővé Athén számára, hogy a Kr. e. 5. században kétszáz triérészt, vagyis gyorsjáratú hadihajót építsen. A program alapját az jelentette, hogy Kr. e. 483-ban rendkívül gazdag ezüsttelért találtak a Laurion közelében. Themisztoklész javaslatára az ebből származó bevételt nem osztották szét, hanem a hadiflotta fejlesztésére fordították.
A kezdeményezés eredeti célja Aigina legyőzése volt, ám a létrehozott hajóhad hamarosan a perzsa fenyegetéssel szembeni védelem kulcsává vált. A triérészek három evezőszinten megközelítőleg 170 evezőst szállítottak, keskeny és könnyű testük pedig gyors manőverezést tett lehetővé. Megerősített orrukra fémsarkantyút szereltek, amellyel az ellenséges hajókat rongálták meg; testükhöz főként fenyőt, gerincükhöz tölgyet használtak.
A helyi erdők nem biztosítottak elegendő nyersanyagot, ezért Athén faanyagot importált Thrákiából és Ciprusról. A hajóépítéshez ácsok, fémművesek, kötél- és textilkészítők, valamint bőripari műhelyek kiterjedt hálózatára volt szükség, miközben a fizikai munkát jelentős részben rabszolgák végezték. A hajókat rendszeresen partra húzták szárítás, tisztítás és javítás céljából, felszerelésüket pedig raktárakban tárolták. A flotta Kr. e. 480-ban a szalamiszi csatában döntő szerepet játszott a perzsa hajóhad legyőzésében, és megalapozta Athén tartós tengeri fölényét.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔