Gerő Ernőt saját politikai köre és a szovjet vezetők is elutasították
Gerő Ernő fellépése az 1956-os forradalom napjaiban nemcsak a magyar társadalom és a felkelők körében váltott ki elutasítást, hanem saját politikai körében és a Budapesten tartózkodó szovjet vezetőkben is. Szuszlov és Mikojan, akik a válság idején Magyarországon tartózkodtak, szintén elítélték Gerő magatartását. Ez azt jelezte, hogy a pártvezetésen belül sem volt teljes egyetértés az általa képviselt irányvonallal.
A politikai támogatás gyors elvesztését rövid időn belül konkrét döntések követték. Két nappal később Gerő Ernőt levették a párt éléről, vagyis megszűnt az a pozíciója, amelyből a válság kezelését és a politikai válaszokat irányíthatta. A változás nem egy hosszabb folyamat eredményeként, hanem az októberi események felgyorsulása közepette következett be.
Gerő helyzete ezt követően Magyarországon tarthatatlanná vált. Október 28-án Moszkvába menekítették, ami egyszerre jelentette politikai szerepének végét és azt, hogy a szovjet vezetés a saját védelmét is fontosnak tartotta. A történet az 1956-os napok hatalmi bizonytalanságát is érzékelteti: miközben a társadalmi elégedetlenség nyílt forradalommá vált, a kommunista vezetésen belül is gyorsan változtak a szövetségek és a döntések. Gerő Ernő elutasítása ezért nem elszigetelt személyi konfliktus volt, hanem annak jele, hogy az addigi politikai irányítás elvesztette mozgásterét.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔