Kutatók megbízhatósági hiányosságot találtak a jódos fertőtlenítőknél
Az ACS Omega folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hagyományos jódos fertőtlenítőkben lévő jódnak csak elenyésző része áll rendelkezésre szabad molekuláris jódként (I₂). A kutatók szerint ez az a jódforma, amely ténylegesen a kórokozók elpusztításáért felel, miközben a készítmények hatóerejét jellemzően az úgynevezett titrálható jódtartalommal jelzik. Ez a mérőszám azonban nem mutatja meg, hogy mennyi aktív jód képes valóban kifejteni a biocid hatást.
A vizsgálatban öt, kereskedelmi forgalomban kapható povidon-jódos készítményt és egy dextrin-jód komplexet hasonlítottak össze, mindegyiket 1 százalékos titrálható jódtartalomra szabványosítva. A kutatók egy heptán–víz határfelületet használó modellben vizsgálták, hogyan jut át a molekuláris jód a biológiai rendszerekhez hasonló, vízkedvelő és zsíroldékony környezeten. Az eredmények szerint a hordozóanyag kémiai tulajdonságai és a hígítás aránya jelentősen befolyásolja a szabad jód mennyiségét.
A megállapításoknak gyakorlati jelentőségük lehet a bőrfertőtlenítésben, a műtéti előkészítésben, a sebkezelésben és a műtétek közbeni öblítéseknél is. Ha a titrálható jódtartalom önmagában félrevezető képet ad a készítmény hatásosságáról, az a klinikai hígítási protokollok és a fertőzésvédelmi gyakorlat felülvizsgálatát teheti szükségessé. A kutatás szerzői szerint olyan készítmények fejlesztésére lenne szükség, amelyek nagyobb arányban tartják szabadon és hozzáférhetően az I₂-t.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔