Tíz hátborzongató vers halloweenre
A Literary Hub halloweeni válogatása tíz olyan kísérteties verset mutat be, amelyek között a klasszikus horror költőinek művei és kevésbé nyilvánvaló választások egyaránt helyet kapnak. A lista abból indul ki, hogy a rémisztő költemények nem feltétlenül gótikus szerzőktől származnak: van, amelyik szellemek szemszögéből beszél, mások valós történelmi vagy társadalmi borzalmakat dolgoznak fel, megint mások pedig azt az nyugtalanító érzést ragadják meg, amikor a világ látszólag elmozdul a megszokott rendből.
Cynthia Huntington „Ghost” című versének beszélője maga a jelenés, amely csak a látómező szélén érzékelhető, és szándékai bizonytalanok. Holly Lyn Walrath Shirley Jackson regényének szövegéből készített blackout-verset: az ismétlődő töredékek az elszigeteltséget és a halál jelenlétét erősítik. Joy Harjo „Day of the Dead” című prózaverse a halottak napját a veszteséggel és a szerelem átalakító erejével kapcsolja össze.
Eve L. Ewing „Horror Movie Pitch” című műve a horrorfilmek eszközeivel beszél a fekete nőket érő rasszizmusról és szexizmusról, miközben a bosszú lehetőségét is felvillantja. Zefyr Lisowski versében nem egy természetfeletti lény, hanem a változatlanság és a múlt továbbélő hatalma válik igazán félelmetessé. A válogatás ezért nemcsak borzongató, hanem társadalmi és lelki értelemben is sokrétű olvasmány.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔