Három évszázadon át elfeledték az Aladdin történetének szíriai szerzőjét
Az Aladdin történetének eredetét ma már nem csupán Antoine Galland francia fordítóhoz lehet kötni: új történeti kutatások és levéltári felfedezések alapján egyre biztosabban Hanna Diab 18. századi szíriai utazó tekinthető a mese eredeti forrásának. Diab Aleppóban nőtt fel, európai kereskedők mellett dolgozott, majd 18 éves korában csatlakozott Paul Lucashoz, aki XIV. Lajos megbízásából közel-keleti régiségeket gyűjtött. Közös útjuk Egyiptomon és Észak-Afrikán át Párizsba vezetett.
1709-ben Diab találkozott a királyi könyvtárban dolgozó Galland-nal, aki addigra kifogyott az Ezeregyéjszaka történeteiből. Diab több mesét mondott el neki, köztük egy szegény fiúról szólót, akinek sorsát egy gyűrű és egy lámpa változtatja meg, miután egy varázsló egy titokzatos barlangba vezeti. Galland ezt a történetet franciául közölte, és a mese világszerte ismertté vált, később könyvekben, zeneművekben, színpadi feldolgozásokban és filmekben is új életre kelt. Diab nevét azonban Galland nem tüntette fel forrásként, így szerzőségét mintegy három évszázadon át mellőzték. Galland 1887-ben előkerült naplójának bejegyzése sem változtatott ezen érdemben; egy később felfedezett, a Vatikáni Könyvtárban őrzött, korábban névtelennek tartott kézirat indította el a történet újraértékelését.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔