Egy tükörkísérletben érzékelt hatodik ujj átformálta a kéz képességeiről alkotott képet
A kutatók egy tükör és pontosan időzített ecsetérintések segítségével azt az érzetet keltették önkéntesekben, mintha a kisujjuk mellett egy láthatatlan hatodik ujjuk lenne. A kísérlet után a résztvevők szélesebbnek ítélték a kezük által befogható tárgyakat, és úgy vélték, hogy a kezük csak nagyobb nyílásokon férne át. Ez arra utal, hogy az agy nemcsak tudatos érzésként kezeli az extra testrészt, hanem a kéz fizikai határainak felmérését is gyorsan hozzáigazíthatja.
A vizsgálatban 50 egészséges felnőtt vett részt, köztük 32 nő; életkoruk átlaga 31,4 év volt. Egy kivétellel mindenki jobbkezes volt, de az illúziót és a kontrollfeltételt minden résztvevő bal kézzel, kiegyensúlyozott sorrendben teljesítette. A kísérlet során a bal kéz a tükör mögött rejtőzött, a jobb kéz pedig előtte helyezkedett el, így a tükörképet a rejtett kéz látványaként lehetett érzékelni. A kutató egyszerre simította végig a két kéz azonos ujjait, majd a kisujjak környékén további szinkronizált érintéseket alkalmazott.
A hatodik ujj érzetét nem mindenki élte át tudatosan, mégis náluk is megváltozott az a becslés, hogy mekkora résen fér át a kezük. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a testkép és a cselekvési lehetőségek felmérése részben a tudatos felismeréstől függetlenül is módosulhat. A jelenség azt mutatja, hogy az agy a látási és tapintási jelek összehangolásával átmenetileg egy nem létező testrészt is beépíthet a kéz egészéről alkotott képbe.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔