Továbbra is csak becsülhető Amerika 1492 előtti népessége
Továbbra sem ismert pontosan, hány őslakos élt Észak- és Dél-Amerikában Kolumbusz Kristóf 1492-es érkezése előtt. A kutatók azért kénytelenek becslésekre hagyatkozni, mert a gyarmatosítók első összeírásai többnyire csak évtizedekkel később készültek, amikor a behurcolt betegségek – köztük a fekete himlő, a kanyaró és az influenza – már súlyosan megtizedelték a lakosságot. A történeti demográfusok ezért régészeti leleteket, ökológiai nyomokat és korai beszámolókat vetnek össze. A becslések nyolcmilliótól több mint százmillióig terjednek, Alexander Koch 2019-es, 119 regionális kutatás adatait összegző modellje pedig átlagosan 60,5 millió lakossal számol.
A népesség különösen a mai Mexikó, Közép-Amerika és az Andok térségében koncentrálódott, ahol összetett közigazgatási és mezőgazdasági rendszerek működtek. Észak-Amerikában is jelentős központok alakultak ki: Cahokia fénykorában, 1050 és 1150 között mintegy húszezer embernek adott otthont. A közösségek földműveléssel, erdőirtással, öntözéssel és földhalmok építésével formálták környezetüket, amit az ecuadori Upano-völgy 2024-es feltárásai is megerősítettek. A látszólag érintetlen táj sok helyen a járványok és az elnéptelenedés után visszatérő természet eredménye volt. Robert Kelly 2025 februárjában közzétett, több mint hatvanezer radiokarbonos adatot vizsgáló kutatása szerint Észak-Amerika egyes belső területein már a 12. századtól csökkent a népesség. 1600-ra a kontinens lakossága a modellek szerint mintegy hatmillióra, eredeti létszámának tizedére zsugorodott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔