Hogyan tette halálos célponttá a középkori Európa a normáktól eltérő nőket
Az írás azt tárja fel, miként váltak a társadalmi és vallási normáktól eltérő nők a késő középkori és kora újkori Európában üldözés célpontjaivá. A korszakban egyre elfogadottabbá vált az a hit, hogy a boszorkánynak nevezett nők a Sátánnal szövetkeznek, és az ő erejével képesek ártani másoknak. Ez a gondolat különös ellentmondást hordozott: a nőket halálosan veszélyesnek állították be, miközben azt hirdették, hogy nincs saját természetfeletti hatalmuk, minden képességük csupán „kölcsönkapott” ördögi erő. William Perkins, a 16. század végének befolyásos angol boszorkányüldöző gondolkodója is ezt az érvelést képviselte.
A boszorkányüldözés ideológiai középpontjában a női szexualitástól való félelem állt. Jean Bodin 1580-as értekezésében a boszorkányt olyan személyként írta le, aki tudatosan próbál diabolikus eszközökkel cselekedni, és többek között gyermekgyilkosságokkal vádolta őket. A 16. századi Európában a hatóságok egyre módszeresebben és brutálisabban csikartak ki vallomásokat: a vádlottakat levetkőztették, leborotválták, szexuálisan bántalmazták, tűkkel szurkálták vagy tűz fölé helyezett vasszékekre ültették. A kivégzéseket nyilvánosan hajtották végre, elrettentésül más nők számára; olykor az elítéltek lányait is a máglyához állították és megkorbácsolták, miközben végignézték anyjuk halálát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔