Meglévő jogi eszközökkel is erősíthető lenne a Balaton védelme
A Balaton védelmét az Alaptörvényből, a Natura 2000 besorolásból és a Ramsari-egyezményből fakadó kötelezettségek is indokolják, a tó környezetében azonban ennek ellenére folytatódik a partszakaszok beépítése, a nádirtás és a parcellázás. Sulyok Katalin környezetjogász szerint a probléma nem pusztán egyes beruházásokban, hanem a környezetjog működésében rejlik: a szabályok sokszor lehetővé teszik, hogy a természetkárosító projektek formai szempontból jogszerűen valósuljanak meg, miközben a később jelentkező ökológiai károk láthatatlanok maradnak.
A sekély tó különösen érzékeny a klímaváltozásra. A Balatonnál már évente mintegy 120 tavi hőhullámos napot mérnek, a part menti betonozás pedig tovább ronthatja a felmelegedés hatásait. A Limnológiai Intézet adatai szerint a tó közvetlen környezetében található vizes élőhelyek 60 százaléka eltűnt, holott ezek fennmaradása a Balaton ökológiai működésének egyik alapfeltétele.
A cikk szerint a jogrendszer már most is kínálna hatékonyabb eszközöket. Az államnak a természeti kincsek bizalmi vagyonkezelőjeként a jövő nemzedékek érdekeit is érvényesítenie kellene, ezért indokolt esetben korlátozhatná a magánérdekeket. Közérdekből, teljes kártalanítás mellett kisajátításra is lehetőség lenne, különösen azért, mert a Balaton turisztikai forgalma 2025-ben elérte a 218 milliárd forintot. A szerző szerint a klímaválság miatt nemcsak technológiai, hanem jogi szemléletváltásra is szükség van.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔