Hetven évvel később is kimutatható lehet a gyermekkori cukorkorlátozás egészségügyi hatása
A második világháború utáni Nagy-Britanniában a cukor még jegyre volt kapható. A felnőttek naponta körülbelül 40 grammhoz, vagyis nagyjából három evőkanálhoz jutottak, a gyermekek adagja pedig egy evőkanálnál is kevesebb volt. A csecsemők és a kisgyermekek alig vagy egyáltalán nem kaptak hozzáadott cukrot. A korlátozásokat 1953-ban kezdték feloldani: az édességek és a csokoládé jegyrendszere februárban szűnt meg, a cukoré szeptemberben, 1954 második felére pedig az átlagos fogyasztás csaknem megduplázódott.
Ez a változás a kutatók szerint természetes kísérletként vizsgálható, mert a cukor hozzáférhetősége rövid idő alatt, elsősorban egy politikai döntés miatt változott meg. A UK Biobank adatai alapján Tadeja Gračner és munkatársai összehasonlították azokat, akik a jegyrendszer idején születtek, azokkal, akik már annak megszűnése után fogantak vagy születtek. Akik életük első ezer napját alacsonyabb cukorterhelés mellett töltötték, később 35 százalékkal kisebb eséllyel alakítottak ki 2-es típusú cukorbetegséget, és 20 százalékkal alacsonyabb volt náluk a magas vérnyomás kockázata.
Újabb elemzések szív- és májbetegségekkel, légúti egészséggel, demenciával és az öregedés jeleivel is összefüggést találtak. Nophar Geifman kutatása szerint a teljes első ezer napjukat cukorjegy mellett töltők körében 33 százalékkal alacsonyabb volt a szorongás diagnózisának kockázata, és évtizedekkel később kevésbé kedvelték az édes ízeket. Az eredmények összefüggést mutatnak, de a tartós hatás pontos mechanizmusa továbbra sem tisztázott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔