Egy kutatás szerint az ADHD tünetei a túlzottan szinkronizált agyi aktivitással összefügghetnek
A Translational Psychiatry szaklapban közzétett tanulmány szerint a felnőttkori ADHD tünetei az agyi aktivitás túlzott szinkronizációjával függhetnek össze. A Helsinki Egyetem kutatója, Hamed Haque és kollégái az agyi kriticitás elméletéből indultak ki, miszerint az idegrendszer a rendezetlenség és a túlzott szinkronitás közötti átmeneti ponton működik optimálisan. Mivel a zavart fokozott idegi ingerlékenység kíséri, a kutatók azt vizsgálták, hogy a tünetek a túlzottan összehangolt agyműködés felé történő eltolódást tükrözik-e.
A vizsgálatban 70 felnőtt vett részt: 36 neurotipikus alany és 34 igazolt ADHD-s, akik a mérés előtt 24 órával felfüggesztették g
<truncated 41 bytes>
t magnetoenkefalográfiával (MEG) rögzítették nyugalmi állapotban, valamint képi észlelési és gátlási figyelmi feladatok alatt. Bár az alapteljesítmény hasonló volt, az ADHD-s alanyok gyakrabban hibáztak olyankor, amikor egy adott ingerre vissza kellett volna fogniuk a válaszreakciót.
Az adatok megerősítették, hogy az ADHD-s csoportnál jóval erősebb hosszú távú időbeli korrelációk jelentkeztek az alfa- (8–13 Hz) és a gamma-ritmusok (35–65 Hz) terén. A szinkronitási mintázatok közvetlenül összefüggtek a tünetek súlyosságával, megerősítve, hogy az agy működési pontjának eltolódása kulcsszerepet játszik a figyelemzavar és az impulzivitás kialakulásában.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔