Szigorúan eltérített közpénzek a magyar futballban
A 444 a Kényszerítő – 16 év NER-uralom a magyar futballban című kötet egyik fejezetét közli: strukturált látlelet arról, hogyan vált a labdarúgás a politikai és gazdasági hatalomgyakorlás központi eszközévé. Orbán Viktor 2010. május 29-i beiktatása után a sportfinanszírozás – azon belül a futball – volt az egyik első kiemelt terep: a szektor 2010 előtt leharcolt, állami mostohagyerek volt, a hirtelen kinyitott pénzcsapok viszont gyors, látványos „eredményeket” hozhattak. A szakmai minősítés és a kitalált finanszírozási megoldások vitatottak; 16 évvel a hatalomra jutás – és immár a bukás – után a szakmai mérleg is megkérdőjelezhető.
A költségvetési pluszpénz és az adókedvezmények mellett egyedi forma született: a tao-támogatás. A nyereséges vállalkozások társasági adójuk egy részét nem feltétlenül az államkasszába fizetik, a stadionok, pályák, öltözők pedig a rendszer létjogosultságát hivatottak igazolni, amíg az eredmények megérkeznek – a „kenyeret és cirkuszt” cirkusz-fele. Orbán Viktor 2014. április 22-én azt mondta: a pénzt a vállalkozók termelik, ők döntik el, hová adják, ezért az nem közpénz.
Két héttel a beiktatás után a parlament előtt volt a T/385 számú, „Egyes adótörvényeknek a sport támogatásával összefüggő módosításáról” című javaslat, amelyet Bánki Erik, Csizi Péter, Szalay Ferenc fideszes és Soltész Miklós KDNP-s képviselő jegyzett. Az eredeti terv tao- és szja-kedvezményt is adott volna; a beterjesztők visszavonták, a végleges verzió 2010. július 1-jén érkezett. Bánki Erik már 2010. március 18-án, a választás előtt a sportfinanszírozás átalakításáról beszélt. A tao közvetlen jogszabályi alapja 2011 júniusában került a parlament elé, július 1-jén lépett hatályba; előtte napon kormányrendelet rögzítette a gyakorlatot. Kezdetben öt látványcsapatsport (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda) tartozott ide, 2017-ben a röplabda is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔