Sonia Gandhi önéletrajza: merényletek, gyász és mélyülő politikai szakadék Indiában
Sonia Gandhi, a Kongresszus párt veterán vezetője, a ma megjelent Belonging című politikai emlékiratában először ír nyíltan arról, hogyan került egy olasz kisvárosból India hatalmi csúcsára – saját szavai szerint a szerelem miatt, Rajiv Gandhival közös életútjukon, amely a nemzet történelmével fonódott össze. A könyv a magánélet gyászát is megmutatja: első gyermekük nem sokkal a születés után meghalt, az 1984-es, amritsari Aranytemplom elleni Kék Csillag hadművelet után pedig gránátokat találtak a házuk egyik szobájában. Közelről láttatja anyósa, Indira Gandhi 1984-es és férje, Rajiv 1991-es merényletét, valamint az 1975 júniusában bevezetett, 21 hónapos szükségállapotot, amikor a polgári szabadságjogokat felfüggesztették, ellenfeleket börtönöztek, a sajtót elhallgattatták, és a család is megosztottá vált. A hat évtizedes ív 1968-tól, a Kongresszus uralta szekuláris köztársaságtól Narendra Modi hindu nacionalizmusáig tart. Gandhi szerint tizenkét éve szinte nincs valódi kapcsolata Modival, aki közös helyiségekben is elnéz; a 2001-es parlamenti terrortámadás után viszont azonnal hívta a BJP akkori miniszterelnökét, A. B. Vajpayeet. Úgy látja, a hatalom „megalázza és gyötri” ellenfeleit; fiát, Rahult a BJP Pappunak gúnyolja. 2012-ben Hillary Clintonnal beszélt a női vezetőkről; Indira a szükségállapot előtt, ő maga a Kongresszus élére lépve érezte a magányt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔