Bárczy István iskolaépítési programja alapozta meg Budapest oktatási fejlődését
Bárczy István a 20. század eleji Budapest egyik meghatározó városvezetője volt: 1906-tól polgármesterként, 1918-tól rövid ideig főpolgármesterként dolgozott. Egész pályafutása a fővároshoz kötődött. Jogi diplomája megszerzése után 1889-től a város szolgálatában állt, majd 1901-ben a közoktatási ügyosztály vezetője lett. Polgármestersége idején több látványos beruházás is megvalósult, köztük a Szépművészeti Múzeum megnyitása, a Zeneakadémia új épületének átadása és az Állatkert újjáépítése.
Bárczy jelentősége azonban elsősorban nem a reprezentatív középületekhez, hanem a főváros lakóinak életkörülményeit javító programokhoz kapcsolódik. Már polgármestersége előtt kulcsszerepet vállalt abban az iskolaépítési és közoktatási fejlesztésben, amelynek eredményeként megkétszereződött a budapesti oktatási intézmények száma, és az iskolák színvonala is javult. A korszerűbb intézményrendszer közvetve hozzájárulhatott ahhoz, hogy a híres budapesti gimnáziumokból később világszerte ismert magyar tudósok, a „marslakók” generációja kerüljön ki.
A városvezető a lakáshiány enyhítésére kislakás-építési programot indított, emellett városi kezelésbe vett több közszolgáltatást, például a gáz- és villamosenergia-ellátást, a fürdőket, a villamosvasutakat és a hirdetővállalatot. Ez növelte Budapest bevételeit, és lehetővé tette, hogy az alapvető szolgáltatások árát szélesebb rétegek számára is elérhető szinten tartsák. A beruházásokhoz nagy kölcsönökre volt szükség, de azok nagyrészt megtérültek. Bárczy 1943-ban halt meg; ma utca és tér is őrzi a nevét Budapesten.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔