Kétségek a „háromszülős” IVF biztonságáról a mitokondriális betegségek ellen
Tavaly az Egyesült Királyságban nyolc egészséges gyermek született olyan anyáktól, akik betegséget okozó mitokondriális mutációt hordoztak, a „háromszülős” IVF-nek is nevezett mitokondriális pótló technikával (MRT). Az eljárás a szülők mag-DNS-ét egy donorpetesejt mutációmentes mitokondriumával kombinálja, és a ritka, esetenként halálos mitokondriális betegségek kockázatát hivatott csökkenteni. Az Egyesült Államokban az MRT tilos; Ausztrália a második ország, amely kifejezetten legalizálta, és nemzeti kísérletre készül. A brit adatok és más klinikai kisminták azonban kérdőjelezik, hogy a betegségmegelőzés a technológia legjobb első felhasználása-e.
Bert Smeets, a Maastrichti Egyetem klinikai genomikai professzora, aki a newcastle-i brit program felügyeletében is részt vesz, szerint a közvélemény tévesen tartja az eljárást nagyon biztonságosnak és alacsony kockázatúnak. A Newcastle-i Egyetem az egyetlen brit klinika, amelynek van MRT-engedélye; itt fejlesztették ki a 2000-es évek elején a pronukleáris transzfert. A 2010-es laboradatok szerint a rekonstrukált embriókban a mutáns anyai mitokondrium kevesebb mint 2 százalék maradt, de sok embrió nem élte túl a folyamatot. Shoukhrat Mitalipov az Oregoni Egészségtudományi Egyetemen a megtermékenyítés előtti anyai orsótranszfert dolgozta ki: 2009-ben így születtek az első majmok, emberi petesejteknél viszont a maradék hibás mitokondriumok a sejtosztódás során átvették a dominanciát. A 2016 novemberében közölt „reverzió” az esetek mintegy 15 százalékában az MRT kudarcát jelezheti. A STAT hétfői vizsgálata szerint világszerte IVF-klinikák kínálják az eljárást idősebb nőknek termékenységi kezelésként, gyenge bizonyíték mellett; egyes kutatók szerint a súlyos meddőség gondosan tervezett vizsgálata etikusabb út lehet a biztonságos fejlesztéshez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔