Hatalmi célokat szolgált a barbár fogalma az ókorban
A klasszikus római ókorban a barbár és a civilizált fogalma nem merev ellentétpárt, hanem a hatalomgyakorlás és a politikai integráció alakítható eszközét jelentette. Jonas Scherr, a Stuttgarti Egyetem történészének A barbárok civilizálása című kötete arra világít rá, miként legitimálta a hódításokat a civilizációs retorika a Kr. e. 1. és a Kr. u. 3. század között. A fogalom kezdetben csupán az idegen nyelvű népeket jelölte – sőt a hellenisztikus korban a görögök magukat a ró
<truncated 502 bytes>
ljait szolgálta, amit már Tacitus is a szolgaság kifinomult formájaként értékelt. A belső választóvonalak csak a Kr. u. 212-ben kiadott Constitutio Antoniniana polgárjog-kiterjesztésével halványultak el, amikor a barbárság ideológiailag a birodalom külső határaira – a Rajna, a Duna és az Eufrátesz vonalán túlra – szorult. A monográfia arra is rámutat, hogy a folyamat nem egyirányú elnyomás volt: a provinciális elit maga is elsajátította és saját céljaira formálta a római mintákat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔