Animációs alkotók szerint az MI korában is pótolhatatlan az emberi nézőpont
A 10. SCAD AnimationFest atlantai rendezvényének zárónapján tíz, 2026-ban kiemelt animátor és egy Oscar-jelölt rendező beszélt arról, milyen irányba tart a szakma a mesterséges intelligencia korszakában. A Variety New York-i számában bemutatott „10 Animators to Watch” válogatás Írországtól Franciaországon és Belgiumon át Bulgáriáig, Szingapúrig, Hongkongig, Kanadáig és az Egyesült Államokig terjedő alkotói mezőnyt mutat be. A résztvevők kézi rajzolt, stop-motion és számítógépes animációval dolgoznak, nagy hollywoodi stúdiókban és független produkciókban egyaránt, és mindannyian önarcképet is készítettek a magazin számára.
A beszélgetés egyik fő tanulsága az volt, hogy az animációs filmek mögött rengeteg, a közönség számára láthatatlan alkotói döntés áll. Eric Bofa Nfon például a „Tangles” készítésekor a megszokott kettes animációs ritmus helyett hármas, négyes, egy jelenetben pedig nyolcas ritmust alkalmazott. Ez nemcsak kevesebb rajzot jelentett a független produkció számára, hanem eltérő mozgásérzetet és vizuális textúrát is eredményezett. Maarten Lemmens a „Forgotten Island” anime által befolyásolt látványvilágához tanulmányozta a műfajt, Ryan Gaffney pedig a „The Cat in the Hat” két ikonikus figurájának megoldásához merített ihletet a „Who Framed Roger Rabbit” egyik jelenetéből. A résztvevők szerint a technológia fejlődése mellett továbbra is az alkotók saját látásmódja, kézügyessége és szakmai munkája adja az animáció egyediségét.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔