Ezen a héten a irodalomtörténetben: Amerika első kölcsönkönyvtára megalapítja első tíz tagját
Benjamin Franklin 1731-ben azzal a gondolattal állt elő, hogy létre kellene hozni egy kölcsönkönyvtárat. A gyarmati Amerikában a könyvek ritkák és a legtöbb ember számára megfizethetetlenül drágák voltak, Európából pedig rendkívül lassan érkeztek meg. Franklin néhány évvel korábban alapította meg a Junto nevű kölcsönös önfejlesztő társaságot, amelynek tagjai erkölcsi, politikai és természetfilozófiai kérdéseket vitattak meg. A tagoknak azonban nem volt elég pénzük saját könyvtárra, ezért a kérdéseik néha megválaszolatlanul maradtak.
Franklin ezért rávette a Junto tagjait, hogy közös erőforrásokból vásároljanak könyveket, amelyeket tagok és nem tagok egyaránt kölcsönözhetnek. A Library Company of Philadelphia egyezményét 1731. július 1-jén fogalmazták meg, november 8-ig pedig 50 alapító előfizetőt találtak. Mindegyikük 40 shillinget adott, később évi 10 shillinget ígért. A pénz azonban lassabban folyt be, mint az ígéretek: november 10-én mindössze tízen jelentek meg Nicholas Scull Bear Tavern nevű fogadójában, közülük csak ketten nem voltak már a könyvtár tisztségviselői.
Végül összejött az 50 előfizető, és a következő évben megrendelték az első könyveket Londonból. Míg a magán- és egyetemi könyvtárak anyaga akkoriban főleg latin nyelvű volt, ők többnyire angol nyelvű köteteket rendeltek, hogy szélesebb kör számára legyenek hozzáférhetők. Az előfizetők ingyen kölcsönözhettek, a nem előfizetők pedig a könyv értékének megfelelő óvadék ellenében. Ez volt Amerika első kölcsönkönyvtára. Franklin 1771-ben úgy fogalmazott, hogy az intézmény az észak-amerikai előfizetéses könyvtárak „anyja”. A Library Company ma is működik független kutatókönyvtárként, és még mindig őrzi legrégebbi köteteit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔