A híveit Bukovinától Kalaznóig követő Elekes Dénesre emlékeztek
Kalaznón Elekes Dénes síremlékénél emlékeztek a bukovinai székelység papjára. Sebestyén István, a Népművészet Mestere énekelt, a közös imádság és éneklés után Elekes Ágota mesélt nagybátyjáról. Kakasdon, alig néhány hete tanítóként, egy falubeli, Bernát bácsi kereste fel: Bácskából menekülve annyira átfázott, hogy alig volt benne élet. Dénes atya levette bekecsét, és ráadta; a férfi szerint ez mentette meg. Egy fekete sálat is kapott, azt haláláig őrizte.
Történetük 1928-ban kezdődött. A bukovinai Istensegíts kilenc hónapja pap nélkül volt, amikor a falu küldöttei Gyulafehérváron Majláth Gusztáv Károly püspöktől székely papot kértek. A püspök megengedte, hogy megszólítsák az előszobában várakozó káplánt: a székelyudvarhelyi születésű Elekes Dénes igent mondott, és augusztusban megérkezett. A székelyeket Bácskába telepítve három faluban szolgált; 1944. október 8-án a menekülésre felszólító rádióüzenetet hallva – Baja felé, Kossuthfalva és Pacsér útvonalán – nem volt kérdés, hogy követi a nyáját. Vele 110 bukovinai székely család telepedett le Kalaznón; több mint hetvenöt esztendős papi szolgálatának nagyobbik részét közöttük töltötte. Egykori lakóháza ma katolikus imaház. Azt kérte, édesanyja sírjába temessék. A hétvégén László Eszter, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke helyezte el a koszorút a szövetség és a Sebestyén Ádám Székely Társulat Csillagösvény Népdalköre nevében.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔