Az 1956-os forradalom hadtörténeti kérdéseiről tartottak előadást Kaposváron
A kaposvári TIT-előadáson Horváth Miklós történész arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1956-os forradalom hadtörténetét nem lehet kizárólag a budapesti felkelőcsoportok vagy a pesti utcai harcok történeteként bemutatni. A Magyar Néphadsereg ekkor átszervezés alatt állt: korábbi, mintegy 240 ezres létszámát jelentősen csökkentették, az alakulatok átalakítása pedig bizonytalanságot teremtett. A politikai vezetés nem bízott teljesen a katonákban, ezért a forradalom kezdetén sok egységtől elvették a lőszert, a harckocsikból pedig eltávolították a lőszert.
Ennek ellenére a hadsereg nem bizonyult egységesen bevethetőnek a felkelők ellen, mert sok magyar katona nem volt hajlandó saját népére fegyvert emelni. A helyzetet a szovjet beavatkozás tette súlyosabbá: a szovjet csapatok már október 24-én megjelentek Budapest utcáin, október 25-én pedig mintegy 35 ezer szovjet katona tartózkodott a fővárosban. A november 4-i támadásban részt vevő erők létszáma meghaladta a 60 ezret.
Az előadás külön foglalkozott két kaposvári születésű személyiséggel. Nagy Imre kezdetben egyetértett a szovjet beavatkozással, később azonban egyre inkább szembesült a társadalmi követelésekkel és a katonai fellépés következményeivel. Király Bélát, a korábban letartóztatott és halálra ítélt katonatisztet a forradalom idején a nemzetőrség megszervezésével bízták meg; november 2-án főparancsnok lett. A november 4-i támadás előtt a magyar katonai vezetést, köztük Maléter Pált, elszigetelték és letartóztatták, így a hadsereg szervezett ellenállási lehetősége gyakorlatilag percek alatt megszűnt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔