Emléket állítanak Budapest 1956-os ideiglenes sírjainak
Az 1956-os forradalom idején Budapest parkjai, terei és utcái átmenetileg temetőkké váltak. A harcokban meghaltakat sokszor nem lehetett rendes temetőbe szállítani, ezért szobrok tövében, falak mellett vagy köztereken földelték el. A pontos szám nem ismert, de több száz ideiglenes sír lehetett a fővárosban. Ezek a helyek rövid időre a közösségi gyász és a spontán megemlékezés színtereivé váltak, majd a forradalom leverése után a hatalom eltávolította a kereszteket és fejfákat, a sírokat pedig felszámolták.
A történet egyik megrázó emléke Szabó Gyula sírja a Károlyi-kertben. A fejfán az állt: „Szabó Gyula, élt 15 évet”, valamint a Viola utca 9. alatti szülői lakás címe. A rögtönzött nyughelyről csak egy amatőr fénykép maradt fenn; a helyén ma játszótér van. Sok áldozat kiléte ma sem ismert: szabadságharcosok, járókelők, gyerekek, szovjet katonák által kivégzettek és kisebb számban karhatalmisták is lehettek közöttük. Az 1956 őszén meghalt több mint 2600 magyar áldozatról készült adatok sokáig „szigorúan bizalmasak” voltak.
Tamási Miklós, a Fortepan alapítója kezdeményezésére hetven év után három egykori sírhelyen állítanak emlékpontot. A Ferenciek terén, a Rákóczi téren és a Bakáts téren október 23-án avatják fel a Szabó Levente és Polgárdi Ákos által tervezett kő sztéléket. A rajtuk látható korabeli fotók olyan sírokról tanúskodnak, amelyekről írásos forrás alig maradt fenn.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔