A Nectin-4 segíti a rubeolavírus bejutását a légúti és méhlepényi sejtekbe
A rubeolavírus sejtekbe jutásának egyik kulcsfontosságú tényezőjét azonosították a kutatók: ez a Nectin-4 nevű sejtfelszíni fehérje. A rubeola általában enyhe lefolyású fertőzés lehet, terhesség alatt azonban a vírus a magzatot is károsíthatja, és veleszületett rubeola-szindrómát okozhat. A vírus sejtszintű terjedésének pontos mechanizmusa eddig kevéssé volt ismert, mert csak korlátozott számú gazdasejtes receptort azonosítottak.
A vizsgálatban közelségalapú fehérjejelöléssel és proteomikai elemzéssel keresték a vírushoz kapcsolódó sejtfelszíni tényezőket, majd CRISPR–Cas9 módszerrel ellenőrizték a szerepüket. Amikor a Nectin-4-et olyan sejtekben fejeztették ki, amelyek egyébként nem voltak fogékonyak a fertőzésre, azok rubeolavírussal fertőzhetővé váltak. A fehérje blokkolása vagy genetikai eltávolítása ezzel szemben csökkentette a fertőzést. A Nectin-4 közvetlenül kapcsolódik a vírus burokfehérje-komplexéhez, és elősegíti, hogy a vírus a sejt receptor közvetítette bekebelezésével jusson beljebb.
Légúti hámsejtekből felépített, polarizált modellekben a fehérje a sejtek alsó, bazolaterális oldalán segítette a bejutást, miközben az újonnan képződött vírusok a felső, apikális felszínen szabadultak ki. Ez molekuláris magyarázatot adhat a légúti terjedésre. Méhlepénymodellekben a Nectin-4 különösen nagy mennyiségben volt jelen a szinciciotrofoblasztokban, és elősegítette a fertőzést az anya és a magzat határfelületén. Más trophoblasztsejtek fertőzésében ugyanakkor Nectin-4-től független útvonalak is részt vehetnek, ezért a fehérje fontos, de nem kizárólagos tényező.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔