Közel nyolc évszázada építik és bontják a budai Várat
A budai Vár története nem egyetlen, változatlan palota története, hanem közel nyolc évszázad folyamatos építéseinek, bontásainak és átértelmezéseinek sora. A Várhegy déli részén alakult ki a palotanegyed, északi felén pedig a sűrű utcahálózatú, kisebb házakkal beépített polgárváros. A Fortepan fényképeire épülő összeállítás azt mutatja meg, hogy a ma ismert látvány több, egymásra épülő korszak eredménye.
A török kiűzése után Mária Terézia építtette fel az úgynevezett második barokk palotát, amely 1777 és 1784 között a Nagyszombati Egyetemnek is helyet adott. Ekkor a mai kupola helyén még csillagvizsgáló-torony állt. A kiegyezés után Budapest reprezentatív fővárossá kívánt válni: 1870-ben megnyílt a Budavári Sikló, 1883-ra elkészült a Várkert Bazár, majd megkezdődött az új Királyi Palota kiépítése.
Ybl Miklós 1890-ben kezdte meg a munkát, halála után Hauszmann Alajos irányította tovább a beruházást. Az ő tervei alapján 1905-re készült el a több mint 300 méter hosszú palotaegyüttes, amelyhez az A–F épületek, a dísztermek, a Főőrségi Palota, a Királyi Lovarda és a Stöckl-lépcső is kapcsolódott. A várnegyed arculatát a Dísz tér körüli építkezések is formálták, köztük a Sándor-palota 1806-os, valamint a Honvédelmi Minisztérium 1881-es épülete.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔