A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 2026-os Nintendo-remake-je újoncnak is mesebeli, nosztalgikus élmény
A Polygon kritikusa a Nintendo 2026-os The Legend of Zelda: Ocarina of Time-remake-jét első alkalommal, néhány óra után is úgy írja le, mintha egy rég elfeledett gyerekkori kalandra emlékezne, holott a sorozat nála vakfolt volt. Gyerekként a blokkfejtések és a íjászat taszította; 2023-ban a Tears of the Kingdom volt az első Zelda, ami igazán megfogta – különösen a Hateno és Lurelin falvak küldetései és a települések változása –, utána játszotta a Breath of the Wildot és az SNES-es A Link to the Pastot. Az Ocarina indításakor kilencvenes évekbeli nosztalgia kíséri a 2026-os, részletes látványt: álmos hős, bölcs, tudattal bíró fa, ijesztő falusi gyerekek, akik húsz perc után a háttérbe simulnak. A sokat vitatott vizuális átdolgozást eleinte utálta, félóra után visszavonta a véleményét: aranyosnak tartja a kokiri gyerekeket Janice-szerű frufruval, a Nagy Deku-fa öregember-szemöldökágait, Epona bársonyos arcát és Richardot, a hyrule-i várvárosi fehér terriert. Young Link állítólag körülbelül kilencéves, de a szerző szerint még kisebbnek tűnik, ami erősíti a gyermeki csodálkozást, például a bokrok mögötti bujkálást Zelda udvarához. Az 1998-as Nintendo 64-es eredeti volt az első játék, amely 3D-s, célzárásos harcot hozott; a remake nem „modernizálja” ezt tökéletes kitérésekkel és parrykkal. Link védekezése pajzs, oldaulgás, hátraszaltó és futás – egyszerű és megközelíthető. A harapásnyi nyílt világ a 64-es korszak mászóka-szerű pályatervezését őrzi, a Switch 2-s verzió a Super Mario 64 Peach-kastély körüli matatására emlékeztette a szerzőt. Hyrule Field-en nincs tömeges gyűjtögetés: egy bokorban egy rubin vagy semmi, sem 45 Blunderlily, sem 67 gombafajta.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔