Hogyan váltak a szomszédok boszorkánnyá az angol polgárháború idején
A Suffolk Archives Witches, Suffolk’s Dark Legacy című történeti tárlata az angol polgárháború idején, 1645 és 1647 között Kelet-Angliában lezajlott boszorkányperek mozgatórugóit és a megvádoltak mindennapi tragédiáját mutatja be. Az ipswichi intézmény eredeti bírósági iratokkal, ritka könyvekkel és korabeli tárgyakkal rekonstruálja az ország egyik legkiterjedtebb üldözési hullámát, amelyben megközelítőleg kétszáz embert vádoltak meg fekete mágia gyakorlásával.
A látogatók megismerhetik Matthew Hopkins önjelölt boszorkányvadász tevékenységét, aki szisztematikusan kutatta fel és hallgatta ki a gyanúsítottakat. A helyi vádaskodásokat a tanult démonológia tette jogi üggyé; a brit nemzeti gyűjteményekből kölcsönzött Malleus Maleficarum, I. Jakab angol király Daemonologie című munkája és Hopkins A Discovery of Witches útmutatója is látható. A tárlat a boszorkányfigura későbbi változását is követi: John William Waterhouse The Magic Circle című festménye a rettegett öregasszonyból misztikus művészeti alakot formál.
A Brit Columbiai Egyetem kutatói, Sabina Magliocco antropológus és Kyle Frackman egyetemi oktató szerint a popkultúra hajlamos független, a patriarchális elnyomás ellen lázadó nőkként ábrázolni a múlt boszorkányait, miközben a vádlottak rendszerint a legszegényebb, családi védelem nélküli emberek voltak. Az 1640-es évek Angliáját a parlament és a királypártiak polgárháborúja, a puritánok radikalizálódása, gazdasági nehézségek és rossz termés tépte szét; a félelem a szomszédok apróbb vitáit végzetes vádakká tette. A 17. század második felében a jogrendszer megszilárdulása, a központosított államigazgatás és a tudományos gondolkodás visszaszorította a fekete mágiára alapozott ítélkezést, a puszta gyanú már nem volt elég a halálos ítélethez. A szervezett üldözés korszaka lezárult; a történészek ma a társadalmi kohézió felbomlásának és a jogi kontroll hiányának tüneteként értékelik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔