Négyezer éves fal Morocco-ban újraértelmezi Észak-Afrika történetét
Marokkó északnyugati dombjain, az Oued Beht folyóra néző gerincen feltárt, mintegy 4000–3500 éves, valószínűleg védelmi jellegű építmény a Nílus-völgyön kívül Észak-Afrika eddig ismert legkorábbi nagyszabású erődítése. A 2023-as ásatások – az Oued Beht Archaeological Project új tanulmánya szerint – árok, sánc és fal többfázisú rendszerét tárták fel a gerinc keskeny szakaszán, a folyó és egy szakadék között; a déli csúcsot így levágták és védték. Radiokarbon-kormeghatározás a nyugati Mediterráneum bronzkorával egyidejű eredeti építést jelez. Nem tudni pontosan, milyen fenyegetés ellen készült: inkább a föld, az erőforrások és a mozgás ellenőrzése körüli versenyre utal, mint „betolakodókra”. A Maghreb (Marokkó, Algéria, Tunézia) későbbi őstörténete sokáig töredékes volt; a lelőhely legalább tíz hektáron mutat emberi tevékenységet. Korábbi fázisa, a Nílus-völgyön kívüli Afrika valószínűleg legkorábbi és legnagyobb mezőgazdasági komplexe, mintegy 5400–4900 éves, a kései neolitikum (i. e. 4. évezred közepe – 3. évezred eleje): árpát és búzát termesztettek, vadnövényeket hasznosítottak, állatot tartottak, ezer számra csiszolt kőbaltákat és festett mintás kerámiát készítettek. Az 1930-as években Armand Ruhlmann három falat és a gerinc természetes peremét jegyezte fel, mint éperon barré-t. A 11–13. században a védelmi szerkezetet újjáépítették, közeli dombon tanya vagy falu, a kettő között temető létesült.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔