Budapest utcáin temették el ideiglenesen az 1956-os forradalom áldozatait
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Budapest parkjai, terei, utcái és épületei mellett rögtönzött temetőkké is váltak. A harcok, a szovjet támadás és a város bénultsága miatt sok halottat nem tudtak időben temetőbe szállítani, ezért ideiglenesen a köztereken, falak mentén, szobrok tövében vagy kórházak közelében földelték el. A sírok fölé gyakran kereszt vagy fejfa került, virágokkal és gyertyákkal pedig a közösségi gyász helyszíneivé váltak.
A pontos számuk ma sem ismert, ahogy sok eltemetett személyazonossága sem. A halottak között szabadságharcosok, járókelők, sorban állás közben lelőtt emberek, szovjet katonák által kivégzettek, karhatalmisták és gyerekek is voltak. A rendszer a forradalom leverése után eltávolíttatta a kereszteket és fejfákat, a sírokat kihantoltatta, a közterületi emlékhelyeket pedig igyekezett eltüntetni. Az 1956 őszén meghalt több mint 2600 magyar áldozatról készült statisztikák „szigorúan bizalmas” jelentésekben maradtak.
A fényképek ezért különösen fontos bizonyítékokká váltak. Egy fennmaradt felvétel például a Károlyi-kertben őrizte meg a 15 éves Szabó Gyula sírját, amelynek fejfájára a szülők Viola utcai lakcímét is felírták. A Vörösmarty téren valószínűleg Thinagl Szerafint, az első magyar diplomás gyógyszerésznőt temették el ideiglenesen; maradványait 1957 márciusában helyezték át a Farkasréti temetőbe. Tamási Miklós, a Fortepan alapítójának kezdeményezésére október 23-án három egykori helyszínen – a Ferenciek terén, a Rákóczi téren és a Markusovszky téren – emléksztéléket avattak. A Budapest Önkormányzata, az Eidolon Centre for Everyday Photography és a Fortepan együttműködésében létrehozott emlékpontok az amatőr fotók segítségével idézik fel a város elfeledett sírhelyeit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔