A méhlepényben rejlő nyom segíthet megérteni az autizmus eredetét
A Cold Spring Harbor Laboratory kutatói szerint a terhesség alatti gyulladás, a méhlepény károsodása és az autizmus-szerű jegyek összefügghetnek – legalábbis hím egerekben. Lucas Cheadle docens szerint az autizmus spektrumzavar megértéséhez a agyon túl kell nézni: az anyai immunaktiváció és a placenta változásai egyes esetekben kaput nyithatnak a kórkép felé. A genetika továbbra is fontos, de a magzati környezet is befolyásolhatja a kockázatot.
A csoport vemhes egerekben, vírusfertőzést utánzó, de vírust nem tartalmazó anyaggal váltott ki immunválaszt a terhesség különböző szakaszaiban. A magzatok 12,5 napos korban voltak a legérzékenyebbek. Irene Sanchez Martin posztdoktor szerint nagyjából a magzatok egyharmadánál 24 órán belül fejlődési eltérések jelentkeztek – korábban, mint amit korábbi anyai immunaktivációs kutatások jellemzően láttak. Autizmus-szerű jegyek minden kísérletben csak a hímeknél alakultak ki, a nőstények normálisan fejlődtek. A nemi különbség a hormonális hullámok és az agyi nemi differenciálódás előtt jelent meg.
A magyarázat a placenta spongiotrophoblast sejtjeiben kereshető: ezek a rágcsáló méhlepényében az anyai és magzati sejtek találkozásánál segítenek, hogy az anyai immunrendszer tolerálja a genetikailag nem azonos magzatot. A normálisan fejlődő magzatoknál ez a régió épen maradt, a fejlődési zavart mutató hímeknél láthatóan károsodott. Lehetséges, hogy a hím embriók olyan fehérjéket termelnek, amelyek vírusutánzó immunválasz után kedvezőtlen anyai reakciót váltanak ki, vagy hogy a nőstényekben védőmechanizmus működik. Cheadle szerint a két nemnél eltérő utak állhatnak a háttérben, és a nőstények védelme talán a hímek javára is kiaknázható.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔