A permafroszt olvadása miatt ihatatlanná vált a csapvíz Longyearbyenben
A Spitzbergákon fekvő norvég település, Longyearbyen mintegy 2600 lakóját arra szólították fel, hogy ne igyanak a csapvízből. A település fő ivóvízforrása az Isdammen nevű, 2,5 kilométer hosszú, duzzasztott tó, amelyben a nehézfémek koncentrációja egészségügyi aggályokat vetett fel. A mangán szintje szeptemberben a norvég közegészségügyi ajánlásban szereplő, literenkénti 50 mikrogrammos érték 25-szörösére emelkedett. A hosszan tartó, magas mangánterhelés különösen a csecsemők és a gyermekek idegrendszerére lehet veszélyes.
A kutatók szerint a szennyezésben a klímaváltozás miatt olvadó permafroszt és a térség földtani adottságai együtt játszanak szerepet. A korábban tartósan fagyott talaj felengedése újonnan hozzáférhetővé tette az alapkőzetet, amely piritet, vagyis „bolondok aranyát” tartalmaz. Amikor az ásvány vízzel és oxigénnel érintkezik, savasságot okozhat, ez pedig nehézfémeket oldhat ki a kőzetből. Bár a mangánszint később csökkent, az év elején a szulfát- és nikkeltartalom is meghaladta az ivóvízre ajánlott határértéket, ezért a tiltás érvényben maradt.
Átmenetileg ingyenes, tisztított vizet biztosítanak a lakóknak egy központi tartályból. A tartós megoldás egy új vízhálózat, szűrőrendszer vagy tartalék sótalanító üzem lehet, de ezek rendkívül drágák és a fagypont alatti vízhőmérséklet miatt technikailag is nehezek. A szakértők szerint Longyearbyen más sarkvidéki közösségek számára is figyelmeztető példa lehet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔