Patricia Lockwood kövei és fémjei egyszerre játékos és személyes verseket ihlettek
Patricia Lockwood tizenkét év után új verseskötettel jelentkezett: az Agate Head / Stone Soup két, egymással fejjel lefelé és hátlappal összefordított részből áll. A különleges forma nem puszta játék, mert a két ciklus hangulata és fókusza is eltérő. Az Agate Head inkább a külvilág felé fordul, míg a Stone Soup egzisztenciálisabb kérdéseket vizsgál, többek között az emlékezet, a születés és az alkotás természetét.
A kötet verseit kövek, drágakövek és fémek ihlették. Lockwood gyerekkora óta gyűjt ásványokat és fosszíliákat, férjével pedig fémmegmunkálással is foglalkozott. Az agátok vágásáról szóló versekben a közös felfedezés öröme jelenik meg, miközben az ásványok a stabilitás és a lelki egyensúly jelképeivé is válnak. Több költeményben feltűnik a szerző apja is, akit korábbi memoárjának olvasói már ismerhetnek.
Lockwood szerint csaknem egy évtizeden át nem tudta befejezni a verseit, mert túl sok minden vonta magára a figyelmét. A korábbi, lendületesen hömpölygő sorokhoz képest most szaggatottabb mondatritmust és ugrálóbb szerkezeteket használ. Ezek a versek elsőre szúrósabbnak tűnhetnek, de a gondolatok fokozatosan épülnek egymásra, majd gyakran erős felismerésbe torkollnak. A kritika szerint a kötet nem hibátlan: egyes darabok túl közel engedik az olvasót a szerző magánéletéhez, máskor pedig egy tárgyra nehezedik túl nagy metaforikus súly. Ettől függetlenül Lockwood költői hangja továbbra is egyszerre játékos, bensőséges és összetéveszthetetlen.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔