Meglepő bizonyítékok kerültek elő Shakespeare-kutatásban
Új számítógépes vizsgálatok szerint William Shakespeare volt az 1596-ban névtelenül megjelent III. Edvárd című történelmi dráma elsődleges szerzője – erről a The Guardian számolt be. Az irodalomtörténészek korábban is feltételezték, hogy legalább néhány jelenetet ő írt, a kenti egyetem kutatója, Rory Loughnane és a leedsi egyetem professzora, Brett Greatley-Hirsch azonban a szöveg jelentős részét neki tulajdonítja, és először mutatott ki Christopher Marlowe közreműködését is. Loughnane szerint az elemzés „minden észszerű kétséget kizáróan” igazolja Shakespeare meghatározó szerepét, a darab tehát a két drámaíró újonnan azonosított közös alkotása.
A kutatók a művet tíz, az 1580-as évek végétől az 1590-es évek közepéig alkotó szerző bizonyított munkáival vetették össze. Az egyik vizsgálat 23 szövegrészletet Shakespeare-hez, kilencet Marlowe-hoz kötött a jellegzetes szóhasználat alapján. Shakespeare-nek tulajdonítják a 13. jelenet elején a francia tábort rémületbe ejtő, az ég elsötétüléséről szóló beszédet; a záró jelenet háborúról és dicsőségről szóló paszszusában Marlowe stílusjegyeit találták. Greatley-Hirsch szerint nem egyetlen statisztikai próba, hanem több, a nyelv eltérő sajátosságait vizsgáló módszer ismételten elkülöníti a két szerzőt.
Mindketten 1564-ben, néhány hét különbséggel születtek. Kapcsolatukat sokáig vetélkedésként értelmezték, de egy 2016-os kutatás már Marlowe-t társította a három VI. Henrik-dráma megírásához. A III. Edvárd feltételezett, 1592 körüli keletkezése tartósabb együttműködésre utal. Marlowe 1593-ban, 29 évesen halt meg egy fogadói összetűzésben; Shakespeare még több mint két évtizedig alkotott. A darab nem került be az 1623-as First Folióba, a 2016-os New Oxford Shakespeare: Complete Works – amelynek szerkesztésében Loughnane is részt vett – azonban már helyet adott neki, akkor még csak néhány jelenetet tulajdonítva Shakespeare-nek. Az újabb, határozottabb következtetést egyelőre nem tekintik általános tudományos álláspontnak: a részletes tanulmány idén a Shakespeare Quarterlyben jelenik meg, és további szakmai értékelésre vár.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔