Különálló, saját udvaros házakban élhettek egy középkori angol leprakórház betegei
A Lincoln South Common nevű területén működött egykor az Ártatlan Szentek Kórháza, amelyet a 11. század végén vagy a 12. század elején alapítottak. Az intézmény Anglia egyik legrégebbi és legnagyobb középkori leprakórháza volt, és közel ötszáz éven át fogadta a betegeket. A Time Team régészeti műsor szakemberei egy háromnapos feltáráson középkori falmaradványokat, valamint olyan kisebb épületek nyomait azonosították, amelyekre korábban nem találtak példát a helyszínen.
A négyzetes alaprajzú építmények feltehetően különálló lakóházakhoz tartozhattak. A kutatók szerint a betegek egyenként vagy kisebb csoportokban lakhattak ezekben, és az épületekhez saját, körülkerített udvarok is kapcsolódhattak. Ez arra utal, hogy a közös intézményen belül bizonyos fokú személyes térrel és önállósággal rendelkezhettek, ami árnyalja a középkori betegellátásról kialakult általános képet.
A Lincoln Egyetem professzora, Carenza Lewis szerint a fennmaradt dokumentumok alapján a kórház egyszerre legfeljebb húsz beteget láthatott el. A források kisebb, elkerített földterületekre is utalnak, amelyekhez különálló épületek tartozhattak. Lewis arra is felhívta a figyelmet, hogy az intézményi ellátás valószínűleg nem mindenki számára volt hozzáférhető: akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeztek, akár meg is vásárolhatták a bentlakás és a gondozás lehetőségét. A további feltárások az épületek pontos szerepét, valamint a leprával élők mindennapi életét és társadalmi helyzetét is tisztázhatják.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔