Egy családsegítőre akár ötven család is juthat
A gyermekjóléti és szociális ellátásban dolgozó családsegítőkre átlagosan 25 család jut, de egyes esetekben akár 50 család ügyeit is egyetlen szakemberre bízhatják. Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke szerint ez a terhelés a minőségi szociális munkával összeegyeztethetetlen, különösen azért, mert a családsegítőknek az esetkezelés mellett számos más feladatot is el kell látniuk. A problémáról a gyermekvédelem rendszerszintű válságát vizsgáló parlamenti bizottság ülésén beszélt.
A szakember szerint a hivatalosan kimutatott munkaerőhiány nem mutatja meg pontosan a helyzetet, mert a betöltött álláshelyeken sem minden esetben megfelelő végzettségű munkavállalók dolgoznak. A képesítési feltételek lazítása ugyan csökkenthette a hiányt, de közben rejtett szakemberhiányt hozhatott létre. Az ágazatban ráadásul nem állnak rendelkezésre megbízható adatok sem a dolgozók összetételéről, sem a tényleges létszámhiányról.
A 2019-es adatok szerint a gyermekjóléti alapellátásban 9, a gyermekvédelmi szakellátásban 13, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság intézményeiben 14, a nevelőszülői hálózatokban pedig 26 százalékos volt a hiány. Egy újabb jelentés az intézményekben már körülbelül 20 százalékos hiányt jelzett, miközben tavaly több mint négyezerrel csökkent a szociális ágazatban dolgozók száma. A túlterheltség miatt kevesebb idő jut a családokra, a megelőzésre és a hosszú távú segítségre, a bérezés pedig nem követi megfelelően a tapasztalatot és a megszerzett tudást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔