A Foreign Policy szerint Kína és India hasonlót akar Dél-Ázsiától
A Foreign Policy elemzése szerint a kínai–indiai kapcsolatok újrarendeződése – a 2020-as, több mint négy évtizede nem látott súlyú határmenti összecsapás után – most elérkezett a regionális együttműködés lehetőségéhez. Hszi Csin-ping kínai elnök a múlt havi indiai BRICS-csúcson tett látogatást, ami hét év óta az első volt; ezt megelőzte Narendra Modi indiai miniszterelnök tavalyi, szintén hét év utáni első kínai útja. A normalizáció jelei közé tartozik a közvetlen járatok újraindulása, a vízum- és beruházási korlátok enyhítése, valamint hogy augusztusban Ajit Doval indiai nemzetbiztonsági tanácsadó és Vang Ji kínai külügyminiszter találkozója nyolcpontos egyetértést hozott a határvitában, és hat év után újraindult a kereskedés három határátkelőn.
Globálisan is közeledtek egymáshoz a felek: az indiai csúcson elfogadott, 140 pontos újdelhi deklaráció többször is a Trump-kormányzat destabilizáló politikáját bírálva szorgalmazza a kiszámítható, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszert.
A szerző szerint azonban a régió szintjén marad ki együttműködés. A legutóbbi nepáli jégár-áradéskatasztrófánál Kína és India párhuzamosan, nem összehangoltan nyújtott segélyt, pedig a nepáli miniszterelnök az ENSZ-ben himalájai klímamechanizmust javasolt a két óriással közösen. A dél-ázsiai verseny egyre kevésbé nulla összegű: közös projektek – eseti alapon, vitatott területeket elkerülve – megelőzhetnék, hogy India perifériára szoruljon a saját régiójában, miközben átláthatóbbá tennék a kínai kezdeményezéseket.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔