Daniel Miyares a kubai búcsúról és első képregényéről
Daniel Miyares gyerekkönyvíró és illusztrátor a Literary Hub Fiction/Non/Fiction című podcastjában első képregényéről, a How to Say Goodbye in Cubanról beszél V.V. Ganeshananthannal és Christian Barterrel. A kötet családja történetéből indul ki: Miyares édesapja fiatal fiúként, a kubai forradalom idején költözött Kubából az Egyesült Államokba, ezt az utat azonban a szerző fikcionalizált formában dolgozta fel. A beszélgetésben szó esik a bevándorlásról, Kuba történelméről, a kubai közösségen belüli eltérő politikai nézetekről, valamint az évtizedek óta érvényben lévő és a második Trump-adminisztráció alatt tovább szigorodó amerikai szankciókról is.
Miyares arról is beszél, miért készítette a képregény képeit kézzel, tussal és akvarellel, majd miért szkennelte be az elkészült munkákat. A módszer személyes emlékhez kapcsolódik: négyéves korában édesapjától kapott először indiai tintát és mártogatós tollat, amelyekkel egy Commodore 64-hez használt, lyukacsos szélű, összefűzött papírtekercsre rajzolt a pincében. A kézi munka a korai hatvanas évek számítógép nélküli világához is kapcsolódik, miközben a hibák javítása gyakran kivágással, ragasztással és újrarajzolással járt. A szerző a kutatás és egy másik ember történetének elbeszélésével járó felelősségről, valamint édesapjával való együttműködéséről is beszél; apja a projekt befejezése előtt meghalt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔