Százéves Hemingway A nap is felkel című regénye
Adam Gopnik Ernest Hemingway száz éve megjelent A nap is felkel című regényét vizsgálja újra, és arra keresi a választ, miért maradt élő az elveszett nemzedék egyik meghatározó műve. A mai első olvasó számára a könyv nemcsak irodalmi felfedezés, hanem kellemetlen találkozás is lehet a korszak előítéleteivel. Robert Cohn zsidó származásának ábrázolása antiszemita felhangokat hordoz, később pedig a homoszexuális férfiakra tett lekezelő utalások és a hősnő, Lady Brett Ashley szexuális szabadságának elítélő kezelése is nehezen illeszthető a jelenlegi ízléshez.
A regény cselekménye egyszerű: Párizsban élő amerikai és brit emigránsok az 1920-as években Pamplonába utaznak a San Fermín-ünnepre, a bikafuttatásra és a bikaviadalokra. Brett viszonyt kezd egy fiatal spanyol matadorral, miközben elutasítja Cohnt, aki korábban rövid ideig udvarolt neki. A társaság tagja Jake is, a narrátor és Brett valódi szerelme, akit az első világháborús sérülése impotenssé tett vagy legalábbis megfosztott férfiasságának teljességétől.
Gopnik szerint Hemingway ereje részben abban rejlik, hogy nem magyarázza túl az úgynevezett sztoikus kódot, hanem érzéki tapasztalatokból építi fel: utazásból, ivásból, vágyból, veszteségből és ismétlődő cselekvésekből. A „lost generation”, vagyis elveszett nemzedék fogalma Gertrude Stein közvetítésével vált a könyv kulcsává. Ezek az emberek szabadon bolyonganak a háború utáni Európában, de közben elvesztették hitüket a régi társadalmi rendben, amely a tömeges pusztuláshoz vezetett. A regény tartóssága így nem hibátlanságából, hanem letisztult prózájából és a háború utáni életérzés pontos, bár ma már vitatható megformálásából fakad.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔