Mérnöki lelemény tartja működésben a NASA veterán Mars-szondáit
A NASA Mars Odyssey szondája 2001. október 24-én érkezett meg a Mars körüli pályára, és azóta is működik, miközben a húszéves Mars Reconnaissance Orbiterrel együtt messze túlteljesítette eredetileg tervezett élettartamát. A két űreszköz hosszú időn át végzett megfigyelései alapjaiban formálták át a Mars történetéről alkotott képet: az Odyssey a bolygó jeges vízkészleteit vizsgálta, az MRO pedig a felszín változásait követte nyomon. Emellett mindkét szonda közvetítőként továbbítja a NASA marsjáróinak adatait a Földre, mivel a roverek közvetlenül nem tudnak kommunikálni bolygónkkal.
A több mint két évtizedes működéshez folyamatos mérnöki beavatkozásra és némi szerencsére is szükség volt. A Mars környezetében a nagy energiájú részecskék bármikor tönkretehetnek egy kulcsfontosságú alkatrészt, miközben a korlátozott kommunikáció miatt a szondáknak nagyrészt önállóan kell működniük. Az MRO esetében az okozott gondot, hogy a fedélzeti csillagatlaszban szereplő csillagok az évek során kissé elmozdultak, ezért a tájékozódását segítő térképet frissíteni kellett. Az Odyssey legnagyobb kockázata jelenleg az üzemanyag elfogyása: a tartályban lévő hajtóanyag mennyisége gravitáció hiányában nem mérhető közvetlenül, ezért a mérnökök új módszerekkel próbálják a szondát az utolsó cseppekig működtetni. A küldetések tervezését az 1999-es Mars Climate Orbiter- és Mars Polar Lander-katasztrófa tanulságai is szigorúbbá tették.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔