Gyermekkori traumák és öngyilkossági kísérlet esélye
A Semmelweis Egyetem kutatói 300 pszichiátriai fekvőbeteg bevonásával tárták fel a gyermekkori traumák és a felnőttkori öngyilkossági kockázat összefüggéseit. A European Journal of Psychotraumatology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vizsgált személyek 93 százalékánál az érzelmi elhanyagolás volt a leggyakoribb trauma, és a résztvevők több mint 90 százaléka számolt be legalább kétféle korai megrázkódtatásról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a traumák gyakran halmozottan jelentkeznek, és hatásaik az évek során összeadódhatnak.
A felmérés kiemelte, hogy a fizikai elhanyagolás súlyosabb mértéke szoros összefüggést mutat az ismételt öngyilkossági kísérletek emelkedett kockázatával. Szeifert Noémi első szerző és dr. Gonda Xénia tanszékvezető docens rávilágítottak, hogy nem közvetlen ok-okozati kapcsolatról van szó: az öngyilkossági magatartás hátterében biológiai, pszichológiai és társas tényezők kölcsönhatása áll. A tartós érzelmi és fizikai elhanyagolás ugyanakkor jelentősen növeli a későbbi lelki sérülékenységet, amit mentális zavarok vagy káros szerhasználat is súlyosbíthat.
A szakemberek szerint a bántalmazás és az elhanyagolás többnyire rejtve marad; egy korábbi magyar becslés alapján csupán minden harmincadik eset kerül be a hivatalos statisztikákba. Noha az eredmények a fekvőbeteg-minta miatt nem általánosíthatók a teljes lakosságra, a biztonságot nyújtó emberi kapcsolatok és a pozitív tapasztalatok hatékony védőfaktorként segíthetnek a következmények ellensúlyozásában.