Az LSD fraktálszerűbbé és összetettebbé teszi az agyi aktivitást
Egy új, a Communications Biology folyóiratban közölt agyi képalkotó vizsgálat szerint az LSD nemcsak gyengíti az agy szabályos ritmusait, hanem fel is gyorsítja azokat, miközben összetettebbé és kevésbé kiszámíthatóvá teszi az idegi jeleket. A kutatók az alfa-ritmus frekvenciájának akár 2 hertzes, a béta-ritmusénak pedig akár 5 hertzes növekedését mérték. Ezzel párhuzamosan mindkét ritmus erőssége csökkent, ami a korábbi kutatásokban megfigyelt kérgi deszinkronizációhoz kapcsolódik.
A vizsgálatban magnetoenkefalográfiát, vagyis MEG-et alkalmaztak, amely ezredmásodperces pontossággal követi az idegsejtek elektromos aktivitásához társuló mágneses jeleket. A kutatók azért használták ezt a módszert, mert a hagyományos elemzések összetéveszthetik a hullámok gyengülését azok frekvenciájának eltolódásával. Az alfa- és béta-ritmusok a nyugalmi éberséghez, illetve az aktív gondolkodáshoz kapcsolódnak.
Az LSD hatására különösen az érzékelésért, a nyelvfeldolgozásért, az érzelmekért és a mentális képalkotásért felelős agyterületeken váltak gyengébbé és összetettebbé a jelek. A fizikai mozgást irányító régiók nagyrészt érintetlenek maradtak. A jelenséget a Lempel–Ziv-komplexitással és a Higuchi-fraktáldimenzióval is vizsgálták, amelyek a jelek gazdagságát, szabálytalanságát és önhasonlóságát mérik. A zene bizonyos esetekben mérsékelhette a változásokat, ez a hatás azonban a statisztikai korrekció után már nem bizonyult megbízhatónak. Az LSD elsősorban a szerotonin-2A receptorok aktiválásán keresztül fejti ki hatását, de dopaminreceptorokhoz is kötődik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔